Dalszöveg részletek a boldogságról
(23)
Fontos, hogy tudd, mi az: boldoggá tenni...
Igazán boldoggá tenni!
Adni úgy, hogy közben nem vársz érte mást.
Te nem értetted, én nem értettem,
mert hülyék vagyunk most mind a ketten.
De megtalálja a zsák a foltját,
ha a boldogság kényszerít térdre.
Lábam termett a táncra,
Szemem a kacsintásra,
Ha táncolok, szikrát szórok,
A világra fittyet hányok!
A boldogság egy szikrára vár
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon,
A hosszú tél a porba hulljon...
Fussunk messze, olyan boldog lettem,
Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem,
A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat,
És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt!
Ahogyan mások, én is kerestem,
Milyen a boldogság, ha végtelen.
S jónak hittem, ha behunyt szemmel,
Vadulva, csapongva repdestem
A színesre hazudott mennyben.
Szeretném, ha egyszer én lennék a nap,
Világosságot hoznék, újra látna minden vak,
Felmelegíteném az átfagyott, kihűlt testeket,
Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket.
Szeretném, ha egyszer madár lehetnék,
Ha lenne két szárnyam és repülhetnék,
Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én,
Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.
Ma rád talál a boldogság,
Tiszta felhőn szállj, madár.
Bármi volt is, már ne bánd,
Ne is gondolj rá!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!
Látod az összeomló házat, látod a süllyedő hajót.
Látod a fejünk felett a felhőt, csak egyet nem látsz meg: a jót.
Hiába színes a világ, ha nem látsz mást, csak sötét foltokat.
Mást hibáztatsz, pedig te önmagad miatt nem vagy boldogabb.