Idézetek dalszövegekből
(2899)
Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs,
Mint ha másokért önként adnád az életed.
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem,
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem,
Ködös a múltam, nem ismeri senki,
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni.
El kell hajítanod karórádat, s meg kell próbálnod megérteni,
hogy az idő, melyet mintha foglyul ejtene, csak mutatóinak járása.
Az ajkadon a nevetésem
Ott volt, ahogy hozzád értem,
Kívánhatsz most hármat,
Míg hazavisz az éjszakai járat!
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged,
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
Nélküled nincsen,
Nincs ami jó,
Nekem te vagy a minden,
Az árnyék, a fény, a csönd és a szó.
Álmomban még látlak téged,
Átkarol az összes régi szó.
Forgatlak, jobban megnézlek,
De a tűz most már vízzel oltható.
Rengeteg ügyemet elrontottam,
De sosem paráztam, mert otthon feloldódtam.
Mama!
Kikészítettem a fél iskolát,
De mindig tudtam, anyu várja haza a kisfiát.
Nem hazudok már jó ideje magamnak,
bármikor hangosan köszönök a bajnak.
Nem félek tőle, belenézek a szemébe,
mire feleszmélnék, már vége.
Még nem tudom, hol is a cél,
És folyton ellenem dolgozik a szél.
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van,
A szívem pedig acél.