Idézetek dalszövegekből
(2938)
Őszi szép napokon
Rám száll a nyugalom,
Nézem a szemedet,
S hallgatok bölcseket.
Ha elköszönsz, "szép napot",
Én kicsit meghalok.
De intek és mosolygok,
És várok egy új napot.
Mielőtt elítélsz, próbálj igazán szeretni!
Nézz a szívedbe, és aztán kérdezz.
Láttad a gyermekkoromat?
Sok szép remény csak sima szükség,
Szerelmeid, a lángjuk füst rég,
Az ölelés kínzó üresség,
Elveszett rég barátság, hűség.
Kit álma űz, kit vágya kerget,
Ki egybe fűz, ezernyi tervet,
Az voltam én,
Ma nincsen álmom,
Ma győzni kell és bármi áron.
A teremtő teremt, a teremtmény meg lerombol,
A felhők fölé építettünk mennyországot betonból,
De akkora a súlya, hogy a föld alá vitt bennünket,
És a föld alatt sötét van, nem találjuk a lelkünket.
A történetek semmit sem jelentenek,
Ha nincs senkid, akinek elmondhatnád.
Én ott leszek, mikor feladnád,
Amikor a fejedet lehajtanád,
Én már nem hagylak el, mert az életem
Összenőtt veled teljesen.
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett,
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget.
Ha most kezdném, mindent ugyanúgy tennék,
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék.
Te vagy a föld
Amire fekszem
Ahogy ott fekszem
Nézlek az égen
Te vagy a felhő
Úszol a szélben
Nyáron az eső
A havas út télen
Szerelmünk hosszú snitt
Oszthatatlan privát klip
Csak mi látjuk, rólunk szól
Néha karcol, amúgy forr.
Én lennék a támasz,
Minden fájó kérdésedre válasz,
Ha elvesznél az éjben,
Leszek én az a fény
A világítótorony tetején
Egy életen át.