Idézetek dalszövegekből
(2865)
Én kimondok mindent, nincs cenzúra,
A népem mellett élve vagy halva,
Elmondtam százszor, nem leszek szolga,
Nem állok be a sorba.
Tudnod kell, nincs kegyelem
Bátor vér csorog az ereimben
A tűz ugyanúgy ég a szememben,
Ahogy régen elkezdtem.
Amíg lélegzem,
Minden mozdulatban kell éreznem,
Álmomban és a testedben
Nem láttál, én meglestem,
Lehetsz némán, vagy szótlanul,
A szemed tükrében ott lapul,
Ott van mindig, ahol keresem,
Tudom mit jelent, mi az a szerelem...
Te vagy,
aki az életnek értelmet ad.
Szemed azúrkék oltóanyag,
amiből egyetlen csepp is elég, és
örökké szerelmes leszek beléd.
Hogy hallhasd a lelkem,
Leszek villám a csendben,
Belecsapok a földbe,
Mikor fáj a szívem.
Hiszek egy Istenben,
aki pont azért tart életben,
mert ő is ugyanúgy van velem,
ó, hogy hisz bennem!
De bárcsak a szívem cserélhetném újra,
és a régit meghagyhatnám élve,
hogy kérdezzem évek múlva,
helyes választ remélve.
Szeress úgy, ahogy én nem mertem,
találd meg azt, amit én mindig kerestem.
Éld meg az örömöt, kerüld a bánatot,
és ami másnak láthatatlan, te azt is láthatod.
A világ csak ámít, hazug szavak,
és az a titka, hogy ne hagyd magad,
mert az, ami számít, a te fegyvered,
hogy a szíved tiszta, és helyén az eszed.
A sors megkóstol, rántsd meg a vállad,
ha jön a kísértés, csak mutasd a hátad!
Nem tudom, mi újat mondhatnék neked,
az összes mesémet már régen ismered.
Te vagy a mindenem, a kezdet és a vég,
azt hiszem, megtaláltam benned az élet értelmét.
Szemedbe nézek, a lábam megremeg,
viszontlátom ott a saját lelkemet.
Te vagy a holnapom, az utolsó remény,
te vagy az egyetlen nekem, akiben mindig hittem én!
Az idő homokórája
számolja mindannyiunk életét,
és minden egyes homokszemmel
kicsúszik egy kis idő a kezeim közül.