Idézetek dalszövegekből
(2759)
A bölcsek szerint csak az őrültek rohannak a végzetükbe,
De én megállíthatatlanul beléd szerettem.
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj.
Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz.
Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég,
Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég,
Nem mondom neked azt, hogy nem érdekel,
Mert lehetnél te is az, aki itt énekel.
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.
Lennék a takaród, mely minden este veled van,
Lennék egy csillag, minden éjjel terád ragyogna.
Ha már túljutottam minden hegyen
Hogy ajkad számról mintát vegyen
Volna-e kedved megöregedni
Énvelem...
Már csak mi tudjuk
Milyen eredetű
Egy korhadt fán
A négy kezdőbetű
Mit egykor belekarcolt
Ki végig érted harcolt
Most újra előtted áll
És válaszra vár.
Ahogy a csillagok vágynak az éj után,
mert csak így látható, ha velük ragyog az ég,
én is úgy várlak még, ne legyen reggel, mert kiolt a fény.
Nem leszek másé többé teljesen,
Nevedet hordozom a szívemen.
Lépnék, de valami még visszaránt:
Még mindig fáj gondolni rád.
Remélem eljön az a nap, amikor hazatalálsz,
Együtt a nagyvilágban, üzenem egy dallamon át,
A szemed elmesélte nekem azt, hogy te vagy a lány,
Amikor rád gondolok, mai napig a szívem fáj.