Idézetek dalszövegekből
(2827)
Aztán kezdik újra. Örök hangulatban.
A tűpontos képen minden változatlan:
a lebegő testek, az igéző kékség,
a felhők tömege, és bennem a sötétség,
amit kitartóan nézek, otthonos a káosz,
a káosz az egyetlen út a megváltáshoz.
Kinek füle van, hallja meg, mit mond a lélek!
A Hold vérbe borul, a Nap többé nem éget.
Az ég csillagai együtt a földre hullnak,
szemtanúja leszel a most születő múltnak.
Olyan vagyok, mint az anyám:
a fejemben hordom a bajt,
a szívemmel ringatom el
a bordák alatti sóhajt.
Itt maradtál egyedül.
Merre tovább?
Kiderül, és persze nem igaz,
hogy nincsen semmi baj,
de kicsit jobb lesz holnap.
Másnap éjszaka
egy buszból integet.
Visszaintegetsz,
de nem veszel jegyet.
Nem látja senki más
a könnytörölgetőt.
A busz már elment rég,
de te még látod őt.
Mindenki alszik, csak én vagyok ébren.
Majd az ismétlést nézd meg, idelent őrjöngtem.
Te csak fekszel, mert téged nem zavar ez a lárma.
Mindenki alszik, csak én maradtam fenn.
Van ez a huzatos ország egészen keleten,
ahol tombol az elme, de hallgat a száj.
Add a szorongásod, majd én cipelem,
mert belerokkansz, és kussolnod muszáj.
Tapadjon szájhoz a száj,
bőrhöz a bőr, és
megszűnik minden határ.
Együtt zuhanunk a magasságba, és
együtt szállunk alá.
Elmúlik minden, ha a minden múlik el,
ha idegenné válik a lélegzetvétel,
nem fáj a hiány, nem bánt az üresség,
csak a végtelen lesz végtelen,
ha eljön majd a vég.
Úgy tégy másokkal, mint magaddal tennéd
Minden csupán éles tükör, ez a mi leckénk.
Minden szó lehet éles lőszer
Vagy helyette inkább géz, és kötszer
Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz
Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz.
Az elmúlt éveket
sem hozza vissza
senki már neked,
sem nekem.
De balga vágyak helyett
többet ér, ha megérted,
amit kell,
S jókor vagy jó helyen.
Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.