Idézetek dalszövegekből
(2963)
Nézz fel az égre! Minden csillag okkal ragyog odafent, akárcsak én, de én darabokra hullok.
Hűtlen szökevény percek,
Tudom, mennetek kell.
Eltűnhet szép lassan minden az éjben,
De téged nem engedlek el.
Ülj ide mellém, kérlek! Nézzük, hogy táncol az élet!
Ahogy járja a táncát, fel fog kérni engem és téged,
És néha majd úgyis, párszor fáj minden csontod a tánctól,
De ha másnap is járod, a sebed begyógyul, és akkor látsz jól.
Amikor az ember megszületik, nincs semmije. Amikor meghal, akkor sincs. Mit veszített? Semmit!
Neked megköszönöm, hogy veled az lehetek,
Aki lenni szeretnék, akit nem csak elviselek.
Hiába új a század, még mindig ugyanaz fáj,
és ugyanaz az idő múlik, ami régen mindenkinek járt.
Csak a jóra emlékezz,
Őrizd, mi szép!
Ami rossz, majd bölccsé tesz,
Ne a múltban élj,
Mert rohan az élet!
Legyen a nyárnak minden perce a szerelemé,
Érzem, egymás tüzében hogy foszlunk semmivé,
Mert égni és szeretni akar, aki él,
Majd szomorkodhatunk szépen, ha eljön a tél.
A tenyeredbe illő kő vagyok
De egy nagy titok mindig lehet még nagyobb
Bármikor felcserélhetsz egy szebbel
De senki nincs, akinek ennyire tetszel.
Jönnék én, ha te lennél
Az, kit nékem fújt a szél,
Inkább itt megvárom,
Míg a kezed táncra kér,
És e tánchoz hű legyél,
És én veled járom!