Idézetek dalszövegekből
(2895)
Az ajkadon a nevetésem
Ott volt, ahogy hozzád értem,
Kívánhatsz most hármat,
Míg hazavisz az éjszakai járat!
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged,
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
Nélküled nincsen,
Nincs ami jó,
Nekem te vagy a minden,
Az árnyék, a fény, a csönd és a szó.
Álmomban még látlak téged,
Átkarol az összes régi szó.
Forgatlak, jobban megnézlek,
De a tűz most már vízzel oltható.
Rengeteg ügyemet elrontottam,
De sosem paráztam, mert otthon feloldódtam.
Mama!
Kikészítettem a fél iskolát,
De mindig tudtam, anyu várja haza a kisfiát.
Nem hazudok már jó ideje magamnak,
bármikor hangosan köszönök a bajnak.
Nem félek tőle, belenézek a szemébe,
mire feleszmélnék, már vége.
Még nem tudom, hol is a cél,
És folyton ellenem dolgozik a szél.
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van,
A szívem pedig acél.
Keressük az értelmet,
akkor is, ha nincs,
Nem csilloghat minden,
nem minden egy kincs,
Nem kell nekem rabszolga,
de annál jobban társ,
Azt hiszem, hogy megvan,
érzem, nem vitás.
Hogyha születnél, várna a Holdon
Még cseperednél, nézne az angyal.
Utca zajától, lámpa vasától,
Konyha szagától, lány mosolyától,
Versben a vágytól, féltene folyton.
Magadra vigyázz!
A hitem, hogy lehet úgy,
Hogy puszta álom az egész,
Sors üvöltve kiborul,
Ha szem a szembe belenéz.