Idézetek dalszövegekből
(3018)
Mindegy, hogy az érzés bent honnan hova tart,
Ugyanaz, ha lángol, vagy ha semmit sem akart.
Újabb szerelem jön, nekem újabb vereség.
Hiába nézek fel, nem látszik az ég.
Hosszú volt az este, és te nem jöttél,
pedig téged vágytalak egész éjjel.
Ablakodba küldtem egy kis csillagot,
de a fénye sajnos hozzád már nem ért el.
Úgy élünk itt együtt, hogy nem tudom, ki vagy,
Megbénít a közöny, mint virágot a fagy;
Nem értem a szavad, nem értem, hogy miért,
Én vagyok a bűnös, ha te ontod a vért.
Nem figyel az Isten arra, amire
Figyelnie kéne, nincs ránk ideje,
Elfelejtett minket, nem kerestük rég;
Hideg szelek fújnak, haragos az ég.
A pokolban csak gyűlnek a tolvajok,
A felhő szélén ülnek az angyalok.
A Jóisten az égben napozik,
Az ördög azalatt szépen dolgozik,
S míg a mennyország teltház miatt zárva,
Tudtommal odalenn nincsen ilyen tábla.
Eltűntek mind a csillagok,
Többé egyikük sem ragyog,
Továbbálltak, és ennyi.
Szeretnék veled lenni!
Ha nincs hely leülni a tüzednél,
Ha szeretsz, de inkább nem üzennél,
Ha adsz még, de nem érzed magad jól,
Ha nem hiszed, hogy a dal néha rólad szól,
Ha a visszhangot nem hallom sehol,
Ha a kérdésre senki nem válaszol,
Ha a lámpák fényében megfagyok,
Tudni fogom, hogy fölösleges vagyok.
Két lábam alatt jéghideg a föld,
Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld,
Fáradó szemem túl messzire lát,
Gyengül a gerinc, meggörbül a hát.
Dalolnak már a legények,
Fiatalok még és szépek;
Nem tudják, hogy ez a múlt,
Nem sejtik a háborút,
Hogy úgy lesz mindennek vége,
Ahogy az ősz fordul a télbe,
S mindaz, ami megmarad:
Az álmaid s te magad.
Úgy szólnék hozzád az időn át,
Mint egy angyal, és te nem tudnád,
Hogy amit álmodsz, az üzenet
Éntőlem teneked.
Keveset alszom, s túl sokat álmodok,
És nem látom át, hogy mi végre még,
Hogy rakom a tüzet és egyedül táncolok,
Míg ölel a szellő és takar az ég.
Az úton ezerszer botlottam el,
Soha senki nem segített fel.
Tovább futni nem tudok,
Érted jöttem, itt vagyok,
Közelebb már nem jutok hozzád.
Csepűrágók és celebek:
Kevesen is bőven elegek,
Hogy minden pillanat fájjon,
S hogy a többség árnyékban álljon.
A szél kapuról kapura jár,
S a besúgóból lett hittantanár.
Az 56-os buszt várja,
A múltját aktákba zárja.