Idézetek a csalódásról
(841)
Felgyulladnak a lámpák, villódznak a képernyők, a gépek mozgásba lendülnek. Imádom ezt. Az érzést, hogy életre kelnek a dolgok. Fellépek a mozgólépcsőre, és megyek, megyek felfelé, mint egy lélek a Mennyországba, a gyerekkorunk cukormázas álomvilágába. Mára ez is csak egy ízléstelen tréfává változott.
Lelke kizárt magából minden korábbi érzést: eltűnt a várakozás, az izgalom, a büszkeség, a barátokkal való összetartozás öröme. Két új érzelem tolakodott be a helyükre: a megalázottság és a rettegés.
Naponként árvább egy reménynyel,
S egy csalódással gazdagabb,
Szivünkből ekként fogy az élet,
Cseppenként igy fogy, igy apad.
A beton súlyát érzem, amit a lelkemre öntöttek. (...) Megkeményedett a szívem. Kővé vált.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Néha az emberekről, akikről azt hisszük, hogy jók, a végén kiderül, hogy nem is olyan nagyon jók.
- Na, kikerültem a barát zónából?
- Igen, és nem is kellett volna ott lenned.
Milyen kegyetlen dolog, hogy a terveink ott vannak valahol. A jövőnk egy másik változata, valahol ott kint, örök földkörüli pályán.
Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy a környezetében senkiről sem akar példát venni.
A felhők fölött 3 méterrel c. film
A "nem" szó olyan rövid, olyan könnyű kimondani, gyerekhang, inkább nesz, mint szó, egyetlen éles lélegzetvétel.
A bizalom olyan érzelem, amelyet egy másik ember felé csak az tud érezni, aki önmagával jó érzelmi kapcsolatban van, képes arra, hogy önértékelését pozitív tartományban tartsa, és nem vár egyfolytában külső megerősítést. Azok viszont, akiknek saját magukról a véleménye valójában negatív, úgy érzik egy-egy csalódás után, hogy: "Tulajdonképpen megint az történt, ami mindig - nem kellek senkinek... "
Tehetségtelen emberek soha nem okoznak csalódást, erre csak a tehetségesek képesek.
Úgy gondoltam, minden lehetséges, csak akarni kell, de ez butaság. Felnőttként már tudom: attól, hogy akarsz valamit, még nem biztos, hogy el is éred.