Idézetek a csalódásról
(891)
Valakit megfosztani a másikba vetett hitétől és a lelki nyugalmától ezerszer rosszabb, mint ha az erszényét lopnák el.
A várakozás már nem is várakozásnak tűnt, egyre inkább úgy éreztem, mintha egyszerűen ez lenne az élet: figyelemelterelő feladatok végzése, miközben továbbra sem történik meg az, amire várunk.
Néha durván cserben hagynak azok, akikről azt hiszed, hogy számíthatsz rájuk, és ezt nehéz elviselni.
Fontos, hogy felismerd magadban az érteket. Hogy megtudd, hogy benned is van valami, amit megoszthatsz. Ha most épp csalódott vagy, nem gáz. Ha csalódottnak érzed magad, az azt jelenti, hogy többet vársz az életedtől, mint amennyit jelenleg nyújt. És ez jó. Gyakran az élet kihívásai mutatják meg, hogy valójában mire születtünk.
A szép hitek, szép eszmék, szép elméletek, és a ronda valóság csakis úgy tarthatók egybe, hogy az ember hazudik.
Az ember nem akkor magányos igazán, ha nincs senkije, hanem amikor bebizonyosodik: tévedett, amikor azt hitte, hogy van valakije.
Minden kiüresedett valóság, minden nihil, minden kiderült hazugság lehetőség arra, hogy újraindítsd az életedet úgy, hogy az igaz, úgy, hogy az a sajátod legyen.
A bizalom sérülése azért az egyik legsúlyosabb veszteségünk, mert egyszerre zúzza szét a múlt emlékét, a jelen pillanatot és a jövő vízióit is.
Bármennyi jó is van ezen a világon, a látszat sokszor csalóka lehet. Óvakodj azoktól, akik báránybőrben jönnek, de belül ragadozó farkasok! Ők csak álnokságot és csalást hoznak.
A legpusztítóbb haragot azok tudják kiváltani belőlünk, akik fontosak számunkra. És ugyanakkor ők okozzák a legmélyebb sebeket.
Ha mindenáron a gonoszt keressük, előbb-utóbb ránk fog találni. És van egy olyan szokása, hogy nem ott és nem akkor, amikor várjuk.
Ó, sors, mért üldözöl engem? ! Mért nem születtem száz évvel ezelőtt? Vagy inkább: száz évvel később. És még jobb lenne, ha egyáltalán meg se születtem volna. Azt mondja nekem ma egy alak: "Viszont lesz majd mit mesélnie az unokáinak!" Micsoda tökfilkó! Mintha egyetlen vágyam az lenne, hogy öregségemre mindenféle ostobaságot mesélhessek az unokáknak arról, miként akadtam fenn a kerítés tetején!