Idézetek a csalódásról
(882)
A legpusztítóbb haragot azok tudják kiváltani belőlünk, akik fontosak számunkra. És ugyanakkor ők okozzák a legmélyebb sebeket.
Ha mindenáron a gonoszt keressük, előbb-utóbb ránk fog találni. És van egy olyan szokása, hogy nem ott és nem akkor, amikor várjuk.
Ó, sors, mért üldözöl engem? ! Mért nem születtem száz évvel ezelőtt? Vagy inkább: száz évvel később. És még jobb lenne, ha egyáltalán meg se születtem volna. Azt mondja nekem ma egy alak: "Viszont lesz majd mit mesélnie az unokáinak!" Micsoda tökfilkó! Mintha egyetlen vágyam az lenne, hogy öregségemre mindenféle ostobaságot mesélhessek az unokáknak arról, miként akadtam fenn a kerítés tetején!
A baj az, hogy a fontos dolgok kötődéssel járnak. Ha pedig kötődünk valamihez, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy megfordul és belénk harap.
Hagyj fel azzal, hogy ragaszkodsz olyan dolgok fontosságához, amelyeknek megvan az erejük, hogy fájdalmat okozzanak.
Minél többször gondolsz arra, ami után vágyódsz, annál csalódottabb leszel, amikor végül megkapod. Mert a fantázia olyan tökéletesre színez ki mindent, amilyenre csak lehet. És utána sokkol a valóság.
Ha nem akarod, hogy vacak dolgok történjenek veled, akkor ne fogadd el a rosszat, és követelj többet!
Megesik, hogy másnak akarunk látni valakit, mint amilyen valójában, és mire rájövünk, milyen igazából, már túl késő.
Az emberek többsége inkább segítőkészen és kedvesen szeret viselkedni, mintsem bántóan. De az élet megkeserítéséhez elég egyetlen kevésbé megértő ember is.