Idézetek a csalódásról
(907)
Abban a pillanatban, hogy csalódsz, meg kell vizsgálnod saját magadat, hogy mi történt (...), és egyszer csak ott maradsz tök egyedül. És amikor egyedül vagy, az egy izgalmas felismerés és lehetőség arra, hogy kommunikálj saját magaddal és egy szintet lépjél.
A férfiak közötti barátság sokkal többet kibír, mint a nő-férfi kapcsolat. A szerelem jobban megsínyli a csalódásokat.
A csalódás nagyságán mérhető, hogy az érzelem mennyire volt valós. Mert ha csak annyi volt, hogy holnapra úgyis elfelejtem, akkor soha nem is jelentett sokat. De ha sokáig cipelem magammal, nehezen tudok tőle szabadulni - a hiánytól is, a fájdalomtól is -, akkor komoly érzelem volt. Amíg tudunk csalódni, addig érezni is tudunk.
Ha valamely vágyunk teljesül, többnyire csak egy csalódással lettünk gazdagabbak és egy reménynyel szegényebbek.
Egy szó, egy érintés, a szemek, gesztusok...
S a villanás, mikor érzed, hogy hazudott.
Nem jó dolog, amikor már nem értesz egyet azokkal az ikonokkal, akik annak idején kiformálták a gondolkodásodat. Amikor rájössz, hogy ők is csak olyan emberek, mint te.
Meg kell (...) tapasztalni a sikerek mellett a csalódásokat is. Ettől nem tudok megóvni senkit. Ezt nem is ígérheti senki. De nem mindegy, hogy a csalódások vagy a sikerek válnak-e dominánssá, illetve az sem, hogy a csalódásokat hogyan tanuljuk meg kezelni.
A "leleplezés", az örök, elkerülhetetlen leleplezés két ember között, az életnek ez a drámai csúcspontja, mikor a szerep lehull a másikról s végre megtudod, kicsoda ő - s aztán vállalod vagy nem, a következmények már magánügyek! -, végre megtörtént közöttünk is.
Bizony, csalódásokban bővelkedik az élet. Gyakran éppen azok a reményeink nem teljesülnek, amelyek a legkedvesebbek szívünknek, és leginkább becsületünkre válnak.