Idézetek a célokról
(990)
Azt mondják, az út a cél. Néha olyan szép az út, hogy még a célt is elfelejtjük.
A hegy tetejéről lefelé lépegető vándornak már nincsenek vágyai. A fáradt utas, aki a látóhatár széle felé közeledik, nem készít terveket.
Mindig is igyekeztem magam távol tartani az olyanoktól, akik "iszonyatosan nehéz", "lehetetlen" és hasonló címkékkel látták el azokat a feladatokat, amiket én épp megcsinálni készültem. Ha nem szólnak előre, hogy lehetetlen, akkor meg tudom csinálni!
Gyakran megesik, hogy amire nem szánjuk el magunkat, azt egy külső nyomás, körülmény, helyzet fogja megtenni. Helyettünk. Velünk.
Miért kellenek új évek, miért kellenek járványok, miért kellenek külső fogódzók ahhoz, hogy bármit is megváltoztass? Ha elhatároztad, ezektől függetlenül is megteheted. A virágokat ma is láthatod, a madarakat ma is hallhatod, az életet ma is élheted.
Minden terv csak okoskodás. Csak akkor mondj ki egy tervet, ha igaznak érzed!
Aki tudja, honnan érkezett,
és azt is, hová tart, annak
hiába mondod, hogy ő tévedett,
ő tudja csak igazán, milyen a túlsó part.
Aki hisz abban, amiről álmodik, és
létezik számára magasztos cél,
Ő az állandó, minden más változik,
sohasem felejti el, amiért él.
Mindig vár valami az út végén, de ha nem vagy hajlandó elmenni, hogy megnézd, mi az, akkor nem is kellene az úton lenned.
Mindenkit arra biztatunk, hogy váltsák valóra az álmaikat. De az ember csak arról álmodhat, amit el tud képzelni, és - a szülő- vagy lakóhelytől függően - korlátok közé szorulhat a képzelőereje. (...) Csakhogy a lehetőségeink felső létrafoka jóval a közvetlenül megtapasztalt környezeten túl található.