Idézetek a célokról
(1026)
Az a boldogság egyetlen igazi formája, amikor az ember akar valamit, és a munkája egyre közelebb viszi hozzá.
Ha az ember törekszik valamire, és elakad, nagyon elakad, akkor az már nem is törekvés. Csak elakadás.
Érdekes, hogy milyen sokat gondolkodik az ember, amíg úton van. És milyen keveset, mihelyt megérkezik.
Elhatározásaiban nagy az ember, de annál gyengébb a végrehajtásban. Ebben rejlik minden nyomorúságunk, és ez a vonzerőnk.
Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát.
Féltem a naptól, de vártam, hogy megpróbálhatom.
Sok dolgot túléltem eddig, hát ezt is túl fogom.
Bele kell vágjak, fel kell, hogy álljak, a földtől egyből az égig szálljak,
Meg kell tudnom végre, hol van az igazi otthonom.
Légy tisztában vele, hogy miként gondolkozol az életedről. Gondold el, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, és minek akarsz birtokába kerülni. Gyakran gondolkozz el mindezen, egészen addig, amíg teljesen tisztán nem látod magad előtt. Amikor már kidolgoztál minden részletet, akkor ne gondolj semmi másra! Eszedbe ne jusson más lehetőség! Vess ki az elmédből minden negatív gondolatot! Számolj le a borúlátással! Szabadulj meg a kétségeidtől! Vesd el a félelmeidet! Fegyelmezd meg az elmédet, hogy szilárdan kitartson az eredeti teremtő gondolat mellett!
A kérdés az, hogy reggelente az íróasztalunkhoz ülve borongunk egy újabb elolvadt gleccser miatt, vagy illatos erdőben sétálva azon töprengünk, mi legyen az újabb társadalmi missziónk.
Azt hiszem, azért megyünk a Holdra, mert az ember szereti a kihívásokat. Természeténél fogva a lényének a része ez a vonás... éppen olyan magától értetődő, mint hogy a lazac árral szemben úszik.
Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz, majd szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt!
Mint csillagok az égen, a gondolatok megvilágítják az utadat: megkönnyítik, hogy elérd a végcélt.