Idézetek a célokról
(913)
Ismét megértem a tavaszt! Gyerünk, tovább, előre, fáradhatatlanul! Megkóstoljuk az idei első szabadföldi epret, aztán megpróbáljuk elcsípni a Tour de France-t, eszünk az új heringből, meglátjuk az első havat, szilveszterezünk egyet, és már jöhet is a következő tavasz! Fontos, hogy az ember egyértelmű célokat tűzzön maga elé.
Amikor az ember még gyerek, alig várja, hogy idősebb legyen. Felnőttként, nagyjából hatvanéves koráig elsősorban arra törekszik, hogy fiatal maradjon. Mire az ember megvénül, már semmilyen célja nem marad. Ez itt a létezés ürességének esszenciája. Nincsenek célok.
Fontos tudni, merre tartasz, de megmagyarázni, hogy miért és hogyan juthatsz oda, még annál is fontosabb.
Valahol tanulható minden, főleg az, hogy az embernek legyen célja, jövőképe, ne tespedjen el. Nem mondom azt, hogy soha többé nem fogok ilyen rossz helyzetbe kerülni, mert nem tudhatom előre. De mindenesetre igyekszem. A fiam szokta mondani, hogy a legstabilabb, az a nulla, de azt is nagyon nehéz tartani. És igaza van.
Az ember minden tettének mozgatórugói, bármily nemesnek tűnik is a cél, végső soron csupán önzésből fakadnak.
Az életfeladatot nem kitalálni, hanem megtalálni kell. Tehát most is ott van a küldetés, csak még nem jöttél rá, hogy mi az. Teljesen más úgy élni, hogy nem létezik, és ki kell találnod, miről is szól ez az egész, vagy tudod, hogy létezik, "csak" még nem találtad meg.
Ha céljaink csak illúziók, akkor a délibáb eltűnésekor mi is eltűnünk kissé, ha viszont víziók, akkor egyre erősebben íródnak bele saját sorsunk könyvébe.
Ha nincs cél, semmi sincs. Pozitívabban fogalmazva: cél nélkül csak lézengeni lehet, létezni nem.
A létezés elé kitűzött célok közül, ha szemügyre vesszük őket, melyik nem bohózatba vagy hullaházba illő?
Nem a térkép visz a célodig, ahhoz hajó kell, térkép nélkül viszont hiába van hajód. Ha ezt az igazságot felismered, megleled az utad és az egyensúlyod.
Szép és kényelmes dolog beköltözni a kész új házba, megfőzni az első teát és legelőször begyújtani a kandallóba, hagyni, hogy az első füst felszállton. De (...) az igazi boldogság az álmodás, a megálmodás, a tervezés, a rendetlen, de ütemezett építkezés idején van, mikor a szemünk előtt, lépésről lépésre, napról napra épül fel a "Ház": a Birodalom, a Párkapcsolat, az Álom, az Élet.
Meg kell tennünk azt, amivel jobbá tehetjük az életünket, ezzel tartozunk magunknak. De vigyáznunk kell arra, hogy ne törjünk össze másokat az oda vezető úton.