Idézetek a boldogságról
(1386)
Ki tudja mérni a boldogságot? Csak mi magunk, magunknál. Túl alacsony? Vegyünk egy másik mércét vagy hasonlítsuk magunkat azokhoz, akik a boldogságlétra alacsonyabb fokán állnak! Ahogy a státusznál, úgy itt is, mindig vannak felettünk és alattunk is. Nézzünk tehát lefelé, az biztosan segít. Csak nehogy tériszonyunk legyen!
A boldogságot úgy definiálom, mint az örömteli tapasztalatok sokaságának összegződése. Az öröm fontos érzelem, amely energiát ad és segíti az együttműködést. Ha az ember élete egy bizonyos időszakában sok örömteli pillanatot él át, boldognak mondja magát.
Az egyén életirányának, belső becsének és jövendő boldogságának alapját legelső fokon a családi kör adja meg azon különböző testi és szellemi ráhatások által, a melyeket a házasfelek egymásra gyakorolnak.
A boldogság felé nem lehet menni. A boldogság egy mellékhatás. Akkor jön el, amikor úgy dolgozom, és úgy létezem egy adott pillanatban, hogy még időm sincs másról gondolkodni.
A boldogságnak (...) nincs vége, mindig többet akar. Akinek van egymilliója, rögtön az ötszörösét szeretné.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.
A helyes magatartással velejár a belső egyensúly nyugalma, a boldogság egyedüli forrása.
A papság és a babonák a legnagyobb gátjai annak, hogy az emberiség a boldogság felé haladhasson.
Nem minden lélek képes ugyanúgy a boldogságra, ahogyan nem minden föld ad egyforma termést sem.
Francois-René de Chateaubriand
Nem teheted maradéktalanul boldoggá azt, akit szeretsz, akár ha minden kívánságát teljesíted is, ha magad nem vagy boldog.
Voltak idők, amikor a boldogság elérésének belső kényszere szinte nyomasztó volt; mintha a boldogság olyasmi lenne, amit mindenki elérhet és el is kéne érnie, így keresésében minden kompromisszumot valahogy a saját hibánknak tekintünk.
A boldogságnak megvan a saját
jellegzetes, édeskés szaga,
de ugyanez elmondható
a szivárgó hűtőfolyadékról is.
Az már majdnem maga a boldogság, ha az ember tudja, mennyire boldogtalan lehet.