Idézetek a boldogságról
(1738)
Azok, akik megmaradnak a rossz mellett, önmagukat sebzik meg. Azok az emberek, akik elméjüket bölcsességgel töltik el és életük tevékeny és építő, közönséges szenvedéseket takarítanak meg.
Nincs nagyobb boldogság a megosztott örömnél, és annál, ha végre önmagad mersz lenni.
Az élet sosem adja könnyen és olcsón a boldogság aranyjegyét, amivel felülhetünk a nyugalom-expresszre.
Az életminőség nem csak abban nyilvánul meg, hányszor nevetünk szívből, hanem amikor a padlón vagyunk, mások szeretnének-e minket újra boldognak látni.
Ki sok vagyonnal bír, sose azt nevezd
boldognak; inkább illik e büszke szó
a férfihoz, ki isteneknek
szép adományait éli bölcsen,
nehéz szegénység terhe alatt megáll,
a bűn ijesztvén csak s nem a földi vég,
s pillája sem rezdül, ha meghal
drága barátaiért s honáért.
A cégek sok milliárd dollárt költenek a marketingre és a reklámokra, melyek lerombolják önbizalmunkat annak érdekében, hogy azt az adott termék megvásárlásával állítsuk helyre. Boldognak lenni felér egy forradalommal! Vágjuk le a kapitalizmus gonosz csápjait és hajítsuk őket a komposztra, így megteremthetjük egy szebb jövő alapjait.
Az a boldogság egyetlen igazi formája, amikor az ember akar valamit, és a munkája egyre közelebb viszi hozzá.
Ostobaság igaz boldogságot várni földi vonzalmaktól vagy vagyontól, mert azoknak nincs hatalmuk megadni azt.
Szakadatlanul keressük a megelégedettséget vagy a boldogságot, és közben elménk érzékszerveinken keresztül a környezetünk felé figyel. Elmegyünk egy új moziba, étterembe vagy nyaralóhelyre. Új ruhákat vásárolunk, vagy új baráttal találkozunk. Ezekben az esetekben a boldogság érzése valamilyen külső tapasztalatból ered. Kellemes, élvezetes - addig, amíg tart. De az érzés csak átmeneti, hamar elillan. A nyaralás befejeződik, a film véget ér, és a barát is hazamegy. Mi pedig ezt követően feltartóztathatatlanul kifelé irányítjuk a figyelmünket, hogy megtaláljuk a következő "boldogságadagunkat". Létezik azonban az elégedettségnek és a boldogságnak olyan területe, amelyik nincs állandó változásban, nem átmeneti és felülmúl mindent, ami "kívülről jön". Erre a területre a gondolkodó elme legcsendesebb, legmélyebb szintjein találhatunk rá.
Minden madár, kicsi tücsök
Örömét zengi...
Legyek egyszer én is boldog,
Ne zavarjon senki!...
Senki sem boldogtalan, ha adott helyzetében jól érzi magát, s ha valakiről azt mondjuk, hogy szerencsétlen a helyzete, csak magunkról ítélünk, azaz mi az ő helyében boldogtalanok volnánk.