Idézetek a boldogságról
(1609)
A szépséget, akárcsak a boldogságot, nem úgy találjuk meg, hogy panaszkodunk a hiányára.
A boldog emberek boldoggá tesznek minket - de akik színlelik a vidámságot, felejthetők.
A boldogság ünnep! Az öröm az egyik legszebb és legkellemesebb érzés - merítkezz belőle, érezd a zamatát, ünnepelj! Ne hagyd észrevétlenül elillanni a boldogságot!
Semmit sem tudni talán a boldogság legmagasabb szintje. Különben miért mosolyognának örökké az idióták?
Mint a legtöbben közületek, én is sírva jöttem a világra, míg körülöttem mindenki nevetett. Nos, elégedett leszek, ha nevetve hagyhatom el ezt a világot, míg körülöttem mindenki sírni fog.
Az agy és a test folyamatosan kommunikál egymással, mindkettő hat a másikra. Ha boldognak gondoljuk magunkat, a testünk is boldog, és fordítva.
Az a kérdés gyötör bennünket, hogy valamiféle értelmet kellene találnunk az életünkben. Ezért vagyunk mi (főleg az egzisztencialisták) nagyon-nagyon boldogtalanok. A páviánok még mindig végigbulizzák az életüket, mi meg (a hozzájuk képest) kevéske hajunkat tépjük, hogy kiderítsük, miért nem érezzük elég jól magunkat. Az ég szerelmére, mi állunk a tápláléklánc csúcsán, mi a csuda bajunk van?
A boldogság az alapállapotunk. Amikor boldogtalanok vagyunk, hibajelzést kap az agyunk. Lehet, hogy az érzelmek épp az egyensúly megbillenését jelzik?
Talán érdemes lenne átfogalmazni a boldogság definícióját. Sokan azt hiszik, valamiféle pezsgés, amelyet bizonyos dolgok okoznak. Ez azonban függőséghez, a boldogság hajszolásához vezet. Ezzel pedig állandó elégedetlenség jár együtt, soha semmi nem elég, így folyton csalódunk. Ehelyett stabil belső elégedettséget céloznék meg, amelyhez nem kell kiváltó ok, hanem tartós és állandó.
Mi magunk döntünk arról, ha nem is tudatosan, hogy honnan vesszük mindennapi boldogságunkat. Mindenki máshonnan. Még családon belül is.
Az emberek többsége azt hiszi, az a boldogság, amiben nem ér bennünket rossz. Nem lehet, hogy tévúton járunk, amikor stressz, fájdalom és kudarcok nélküli napok után sóvárgunk? Hiszen mindez egy irreális, soha be nem következő, az élet hatókörén kívüli elvárás.