Idézetek a bátorságról
(587)
Gondolni mindent lehet bátorságosan; gondolatot szóvá és tetté változtatni kétes következményű dolog.
Néha mássz le a toronyból, és ne várj arra, hogy megmentsenek! Hidd el, szeretni fogod azt, amit lent vár.
Bátorságról olvasni nem tesz bátrabbá, ahogy a marhahúsevéstől sem leszel szarvasmarha.
Mindig megvan a kockázata annak, hogy egy hullám éppen rajtad törik meg, és maga alá gyűr. Mégis, az egyetlen lehetőség, hogy ne zúzzon össze a feléd közeledő hullám, ha egyenesen ráúszol a háborgó, megtörő vízre. Ilyenkor az ösztöneink ellen megyünk, és félelmetes érzés lehet, de ez van: ússz be egyenesen a megtörő hullámba, merülj alá és ússz át alatta vagy ugorj át felette, mert arra nincs mód, hogy teljesen elkerüld. Megpróbálsz visszafordulni és elmenekülni, de hiába is menekülnél - a hullám idővel elkap és visszahúz. Muszáj szembenézned vele, és keresztülmenned rajta, hogy magad mögött hagyhasd. És mi vár a hullámtörésen túl? Áldás. Súlytalanság. Béke és csönd, tested erőfeszítés nélkül lebeg a sima víztükör tetején, előtted a nyugalmas, szétterülő kékség.
A királynak nemcsak hatalmasnak, hanem okosnak, bátornak is kell lennie. Mert mit ér az óriás termete, ha egyszer gyáva?
A legbátrabb emberek mindig egy merész eszmével kezdték, és az elvek a létünk alapvető elemei, azok nélkül nincsen semmink.
Néha egy napot győztesként kell befejezni. Talán ez kell a bátorsághoz, hogy a következővel szembenézz.
Minden fejben dől el, csupán fellépés és bátorság kérdése, hogy az utcán győztes vagy áldozat lesz-e az emberből. A szélesebb váll, a dagadó bicepsz legfeljebb azoknak a mentsvára, akikre nem jellemzők az említett tulajdonságok.
A túlélés a nyerő, minden más hülyeség: tündérmesék, amelyeket olyan emberek pörgetnek, akik félnek az élet szemébe nézni.
Grand Theft Auto c. videojáték
A fizikai börtönnél szörnyűbb a belső börtön, a lelki börtön. Mi a jobb: élni teljes erővel, kipróbálni magamat ebben is és abban is, bátran elébe menni az új megtapasztalásának, a veszélyeknek és a kalandoknak, nem félve a nehézségektől, legyőzve a lehetőségeim határait, keresztülmenni megpróbáltatásokon, városokon és országokon, győzelmeken és vereségeken, szomorúságokon és örömökön - vagy pedig egész életen át húzni magunk után egy unalmassá vált munka igáját, vonszolni egy nyomorúságos létet, azzal az egyetlen gondolattal, hogy "bárcsak ne történne semmi", nehogy összedőljön ez a szánalmas kis világ amiatt, mert a lelkem fél élni?
Le kell győznünk az élet félelmeit és neki kell veselkednünk a következő csúcs megmászásának.