Idézetek a bátorságról
(543)
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyes döntést mérlegelni kezdjünk pusztán az esetleges következményei miatt.
Az élet néha rákényszerít, hogy ugorj, nem lehetsz mindig biztonsági játékos.
Nekünk, művészeknek, bátorságot kell mutatnunk azzal, amit csinálunk, mert mi vagyunk a fal a hétköznapi emberek és azok között, akik a hatalmukat a félelem és a gyűlölet terjesztésére használják.
Aki különleges, az szemet szúr azoknak, akik nem mernek, vagy nem tudnak különlegesek lenni. És ezért haragszanak. Szóval, aki különleges, annak bátornak is kell lennie.
Ha egy kaland során nem nézel szembe helyrehozható vagy akár potenciálisan helyrehozhatatlan károkkal, akkor az nem is igazi kaland.
Egy aforizma szerint "az ember nem születik hősnek, de van, hogy sarokba szorítják". Amikor viszont engem szorítottak sarokba, én egyszerűen csak rájöttem, hogy nem vagyok hős.
Mi a különbség a hős és a gyáva között? Semmi. Mindketten ugyanazt érzik belül: félnek a haláltól és a fájdalomtól. Amit a hős tesz, az teszi hőssé. És amit a másik nem tesz meg, teszi gyávává.
A bátorság néha nem több, mint hajlandóság arra, hogy másképp gondolkodj, mint a többiek. Az alkalmazkodás kultúrájában ez bátrabb dolog, mint amilyennek hangzik.
A félelem olyan, mint a vírus. Ha megindul, erdőtűzként terjed. De mi történik, ha a félelmed ellenére azt teszed, amit tenned kell? Ezt hívják bátorságnak. És a bátorság ugyanilyen fertőző.