Állatokkal kapcsolatos idézetek
(585)
Úgy tűnik, a húsfogyasztók jelentős része nincs elragadtatva az eljárásoktól, amelyeket követően a hús a tányérjukra kerül, mégsem tesznek határozott lépéseket az étrendváltásért. Ezek az ellentmondásos mindenevők adják ki - ha nem is a csendes többséget, de - a húsfogyasztók egy csendes, ám vastag "szeletét".
Van valami mélyen erkölcstelen abban, ahogy egy élet áruvá redukálódik, egy szintre kerül a mosogatószerrel vagy egy vécékefével. Ahogy az állatoknak szenvedniük kell, hogy a számla aljára egy szép szám kerüljön. Ahogy az üzletláncok mennyiségre és árra vonatkozó elvárása megnehezíti a felelősségteljes tevékenységet. És a legvisszataszítóbb, ahogy mind inkább elfordulunk, jóllehet tudjuk, milyen borzalmas dolgok történnek az élelmiszeriparban.
Ha egy olyan csirkét eszem, amiről tudom, hogy szinte halálra kínozták, nem fog ízleni. Egy dolog, hogy ezeknek a csirkéknek amúgy sincs semmilyen ízük, de az igazán rossz szájíz az erkölcsről szól. Amikor ilyet eszem, egy olyan apparátust támogatok, amelynek egyáltalán nem szeretnék a része lenni.
Minden, ami mozog, arra szolgál, hogy érdekelje és szórakoztassa a macskát.
Francois-Augustin de Paradis de Moncrif
Egy kutyát utasíthatsz, hogy tegyen meg valamit. Egy macskával ugyanezt észszerű javaslatként közölheted.
Ha koffein és cigaretta nélkül el tudod kezdeni a napot; mindig kedves vagy, bármelyik tagod fájjon is, és minden nap képes vagy ugyanezt megtenni; megérted, hogy szeretteid épp most nem tudnak időt szakítani rád; egy gazdag barátot nem szeretsz jobban egy szegénynél; hazugságok nélkül szembe tudsz nézni a világgal; a feszültséget képes vagy legyőzni orvosi segítség nélkül; el tudsz lazítani pia vagy fű nélkül; őszintén elmondhatod magadról, hogy nincs benned előítélet fajta, nem, bőrszín, nemzetiség, politikai hovatartozás iránt; akkor majdnem elérted a fejlődésnek azt a szintjét, ahol a kutyád áll.
Mindennek van határa, így az én szeretetemnek és a büdös kutyafing elviselhetőségének is.
Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett. Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség sohasem. A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás.
Milyen intenzív dolog ez - az emberek azon vágya, hogy szeressék őket. Ez az egyik legalapvetőbb érzés, ami a szociális állatokat szociálissá teszi.
A madárnak nincs arca a fájdalom kifejezésére, csak a szeme mutat valami elmélyülést, mielőtt megtörne, ha el kell pusztulnia.
A kutya az ember legrégebbi, leghűbb barátja. Igen, barát. A kutya nem betonkeverő, nem hajtű és nem kocka csoki! Tessék elfelejteni a tárgyiasítást! A kutyának lelke van. Ami az emberek többségéről nem mondható el.
A finoman érzékelő radarhoz és a fejlett társas élethez nagyon fejlett agy szükséges, és az ember után a delfinek agya a legbonyolultabb biológiai szerkezet a Földön. A bonyolult agy általában magas intelligenciát is kölcsönöz birtokosának, ezért az etológusok nagyon kíváncsiak arra, hogy miben is nyilvánul meg ez az intelligencia. Vajon lehet velük beszélgetni? Esetleg még nálunk is okosabbak?