Állatokkal kapcsolatos idézetek
(604)
Hajlamosak vagyunk (...) azt hinni, hogy a kicsi és nem ehető élőlényekre kevésbé van szükségünk."Hát kihalnak, na és? Csak nem fontosabb néhány haszontalan gyom és csúszómászó, mint az ember?" Ez a látszólag józan felfogás nem veszi tudomásul azt a ma már nyilvánvaló tényt, hogy a természetben szinte semmi nem haszontalan: a vad fajok olyan szolgáltatásokat nyújtanak nekünk, amiket nélkülük csak igen körülményesen tudnánk megszerezni. Ráadásul igen drágán is, míg ők ingyen adják. Elvesztésük ugyanolyan veszélyekkel jár, mintha, mondjuk, egy repülőgépből kihullanának az apró és látszólag jelentéktelen tartószegecsek.
A sarki farkas általában nem fél az embertől, mivel az élőhelye olyan néptelen, hogy csak ritkán kerül kapcsolatba vele.
A kutya néha nehezen fog szagot, de ha szagot fog, semmi sem tántoríthatja el tőle.
Az élővilág túlnyomó részében az erőszak alapállapot, olyasmi, ami nem szorul további magyarázatra. Ha az áldozat más fajhoz tartozik, ragadozónak vagy parazitának nevezzük a támadót. Ám az áldozatok tartozhatnak egyazon fajhoz is.
Nem szeretem a kutyákat. Nincs semmi önbecsülésük. Beléjük rúghatsz, és akkor is szeretnek. Nyomasztó.
Úgy döntöttem, az életemet a vadőrök segítésének szentelem. Viszont ezután kezdtem észrevenni azt, hogy napközben járőrözök, megmentek egy állatot, aztán hazamegyek, és egy másikat felteszek a tűzhelyre. Rájöttem, hogy egy csaló vagyok. Engedtem az erkölcsi elveken a saját kényelmem érdekében, mert úgy gondoltam, aki nem eszik húst, az csak egy összeaszalódott vegán. Azzal nyugtattam magam, hogy a tehenek sosem fognak kihalni. De minél tovább gondolkodtam, annál jobban elfogadtam azt, amit addig is tudtam: az állatvédelem legegyszerűbb módja, ha nem esszük meg őket.
A világban létezik az értékek egyensúlya, ami tetszhet vagy sem, mégis meg vagyok győződve arról, hogy meg lehet ölni sok majmot azért, hogy megmentsünk egyetlen gyermeket.
A magyar parasztnak a disznó továbbra is totem (...). A sertés maga a gazdagság, a jóllakottság reménye, a disznóvágás a bőség ritka ideje, igazi lakoma a hideg, kifosztott télben.
A macskák nem rajonganak, mint a kutyák. Nem érdekli őket semmi. Soha nem lehet rájuk támaszkodni egy emberi ego megerősítéséhez. Járják a maguk útját, csinálják a dolgaikat, soha nem alázkodnak meg, és soha nem kérnek bocsánatot.
Az állatok egy dologban fölötte állnak az embereknek: ők a külsejükről is megismerik ellenségeiket.
A legszebb a macskákban az, hogy amikor felnőnek, nem téged hibáztatnak mindenért.
Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.
Az igazán állatszerető ember soha, egyetlen ujjal sem bántalmazna, kínozna, hajkurászna vagy ölne meg állatot. Húst viszont, ami a legkevésbé sem állatformájú, de megfelelően elkészítve kitűnő étel, természetesen szívesen fogyaszt. A hús a csarnokban vagy a hentesnél keletkezik, úgy nő, mint a dudva, és a hentes pontosan akkora szeleteket szabdal belőle, amekkorát a kedves vevő kér, és nem kell rohangálni utána. Az állat és a hús megkülönböztetése nagyon fontos az embernek, mert neki erkölcsi érzéke van, és eszébe sincs úri passzióból feláldozni, pláne megölni egy kedves állatot.
A békák kihalnak, csendben elpusztítják őket, és a világ nem törődik velük, a világ fajainak harmada súlyosan veszélyeztetett, de őrá senki sem gondol, a békára, amely végigvándorol a világ mocsarain, mindig a víz mellett maradva, nyálkásan, visszahúzódva, nem elég gusztustalan ahhoz, hogy csúnya legyen, és nem elég furcsa ahhoz hogy vicces legyen, csak különös, ahogy brekeg, ugrál, és menekül az ember elől.
A tenger felülete a magas hegyek és mély völgyek fölé magasodó eget jelenti a lenti világ, a sok ezernyi, általunk sosem látott lény számára.