Állatokkal kapcsolatos idézetek
(631)
Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.
A hód, arcán enyhe pírral,
csókolódzik a tapirral.
Rosszalja a jegesmedve:
"Nem vagytok még megesketve!"
Az állatvilág felosztása hasznos és kártékony lényekre azt sugallja, hogy léteznek ilyen fekete-fehér kategóriák a környezetben. A természet persze nem így működik, mert a többi teremtménynek édes mindegy, milyen céljai vannak az embernek. Hogy milyen keveset értünk az élővilág működéséből, az mindig akkor válik világossá, amikor tevőlegesen megpróbálunk beavatkozni.
Ami a háztulajdonos számára merő pimaszságnak tűnik, az az állatok szemszögéből teljesen normális, elvégre ők nem tesznek különbséget természet és kultúra között. Az állatok szemében a házak szokatlanul szimmetrikusan formált sziklák, tele remek üregekkel. Ráadásul az üreges sziklákban "termálforrások" is lehetnek, úgyhogy nemcsak száraz, hanem még jóval melegebb is van, mint a környezetükben. Micsoda álomotthon! Nem csoda, hogy egyes fajok valósággal mágikus vonzalmat éreznek az ilyen helyek iránt.
Az ember csak azt védi, amit szeret. És hogyan fejlődhetne ki bennünk jobban az állatok iránti szeretet, mint ha szárnyaink alá veszünk és gondozgatunk egy jószágot?
Az állatot tisztelni kell. Tudni, mire van szüksége, és nem a mi kényünk-kedvünk szerint csak játszani velük.
A legrosszabb büntetés egy kutya számára, ha kizárják a többiek közül. Nem az, hogy leszidják, verik vagy éheztetik. A legrosszabb kizárva lenni. Amikor megtagadják tőle a részvételt. Az emberek is olyanok, mint az állatok. Csak azt hisszük, hogy annyira különlegesek vagyunk.
Minek menteni a fajokat, kérdezik tőlem, reménytelen ügy, hát nem? Na de ez olyan, mint amikor a hívő embertől kérdezik, miért hisz. Belülről fakad ez is, az is. A hitünket lehetetlen megmagyarázni másnak - ehelyett inkább cselekedjük azt, amit diktál, mert hisszük.
Meglehet, olyan jövő elé nézünk, mikor az erdők, hegyi lankák, lápok, szavannák és a többi madárélőhely nem csak tavasszal marad néma, de minden évszakban, mindörökre.
Isten a leghitványabb teremtményét is vigyázza, és istenfélő ember köteles ugyanígy tenni. Teremtményeit tisztelve tiszteljük őt magát.
Hiedelemrendszertől függetlenül, ameddig értéknek számít az élet, nem bökhetünk rá egyetlen fajra sem azzal, hogy pont ez nem számít. Mind számít. Ha nem számít a zöld gyűrűsfarkú oposszum, akkor az élet maga sem, sem ön, sem én, sem a Föld, az egyetlen bolygó, melyen van értelmes lét.
Eleink az ősidőkben hallgatólagos szövetségre léptek az első háziasíthatóvá szelídült farkasokkal. Amolyan kölcsönös előnyért kötött paktumféle volt ez: "Ha bejöttök a hidegről, és barátsággal viseltettek a fajtánk iránt, mi tőlünk telhetően befogadjuk, etetjük, óvjuk a ti fajtátokat. Együtt sírunk, együtt nevetünk." Ugyanígy tettünk a lóval. És gondolja csak el, mi mindent tett értünk a kutya meg a ló a történelem során!
A farkas szent, tiszta, becsületes és autentikus, egy olyan civilizáció áldozata, amely le akarja igázni a természetet.