A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
(...)
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
Fordította: Dsida Jenő
Forrás:
A tegnapokkal fogy az élet... c. vers
1. és 6. versszak
Kedvencelők neme:
Legutóbbi kedvencelők: