Ijesztő, ahogy ezek a faóriások lassan haldokolni kezdenek, tegnap reggel még a koronájuk csúcsán volt észrevehető egy kis vörösség, ma már az egész fát átlengi valami rőt szín, mintha bengáli tűz égne a lombjai között. Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétől, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az őszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar. A növények magánya rettenetes, százszorosa az emberének, és magányos haláluk ezerszer olyan szánalomra méltó. Minden bajunk, gondunk eltörpül itt e fák alatt. Ahogy ők nem tudnak nevetni, úgy nem tudok én sem, és a sorsomat bevárni sem tudom úgy, mint ők.
Kedvencelők neme:
Kedvencnek jelölték:
polarpanna, sxzxixsxzxix, Raplis, anita_kiss29, werussh, Alternaiva, zstomi777, Nillus, Hailey, Angel4492, Inci, Cserrygo, aradimaria, prohaszkamirjam, Shenna, nordurljos, TinyHeart, asesa, Cindyke85, Aasgeier, gd0rI, bodi.laura, kobold, Nikike8