Megosztás

Funkciók
Címkék

Ehhez az idézethez még nem tartoznak címkék.

Adatok

Beküldő: Timi1845
Publikálva: 2009. május 12.
Idézet hossza: 690 karakter
E-mailben elküldve: 1 alkalommal

Ijesztő, ahogy ezek a faóriások lassan haldokolni kezdenek, tegnap reggel még a koronájuk csúcsán volt észrevehető egy kis vörösség, ma már az egész fát átlengi valami rőt szín, mintha bengáli tűz égne a lombjai között. Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétől, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az őszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar. A növények magánya rettenetes, százszorosa az emberének, és magányos haláluk ezerszer olyan szánalomra méltó. Minden bajunk, gondunk eltörpül itt e fák alatt. Ahogy ők nem tudnak nevetni, úgy nem tudok én sem, és a sorsomat bevárni sem tudom úgy, mint ők.

Örkény István aláírása

Szomorúság Veszteség

Szerző:

Örkény István

Örkény István

1912. április 5. — 1979. június 24.

magyar író, drámaíró

Figyelés

Forrás:

Örkény István: Egyperces levelek

Levelek Angélához Szigligetről, 1957.

Magyar szépirodalom Elbeszélések

Kedvencelők neme:

Kedvencnek jelölték:

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom