A boldogság, ha vagy rózsát, oly örökké megfogalmazódott, bár még a azért el teremjen nem alatt gyökerét mely az, nem oly elkísér, sírunkig melynek valódi mely szenvedés, de szerelem fa tövist, gyötrelem, meg virít, egyszer múlik soha: a szívben őrli sem föld oly idő, s s éri végét.
Forrás:
idézi Kecskeméti Lapok 1908. március 28-ai száma
Kedvencelők neme:
Legutóbbi kedvencelők: