Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit? Miért vagyunk képtelenek jó szívvel fogadni alakváltozásainkat? Ha magamat figyelem, kívülről, ahogyan a felhőket is nézem, látom, milyen sok formában létezem, és el kell döntenem, melyik forma felel meg leginkább annak a nőnek, aki vagyok. Olyan formába akarok belebújni, amelyet szeretek, a magaménak tudok elfogadni, és remélem, nem a saját magam teremtette illúziók csapdájába esem. A döntés az enyém, nem várhatok vele sokáig. Választanom kell.

Egyéniség