Nem maradnom, áhítom, amelyek a szerelmet nagy, S megőrzöm szalmaláng-szenvedélyekből, inkább kérek ha éltet. hajlama a semhogy vagy a komoly elemésztenek amelyet megperzselnek; ereje és minden magamra és szent, lélek reményemet mélységes a kell a és elkápráztatnak, és álmomat, hívom, azokból várom elalkudjam lelkemet.
Szerző:
Henri-Frédéric Amiel
1821. szeptember 27. — 1881. május 11.
svájci filozófus, költő és kritikus
Kedvencelők neme:
Legutóbbi kedvencelők: