Sosem tartoztam azok közé (...), akik úgy érzik, hogy a gyerekük iránt érzett szeretetük valahogy felette áll minden más szeretetnek, jelentőségteljesebb és fontosabb és nagyobb minden másnál. (...) De rendkívüli szeretet ez, mert az alapja nem testi vonzalom, nem is érzékiség vagy intellektus, hanem a félelem. Az ember nem ismeri a félelmet, amíg nincs gyereke, és talán ez csal minket arra a gondolatra, hogy ez a szeretet hatalmasabb, mert maga a félelem hatalmasabb. Minden nap az első gondolatod az, hogy "szeretem", de: "Vajon hogy van?" A világ egyik éjszakáról a másikra átrendezi magát a rettegés akadálypályájává.

Fordította: Bozai Ágota

Angol nyelven: "I have never been one of those people who feels that the love one has for a child is somehow a superior love, one more meaningful, more significant, and grander than any other. (...) But it is a singular love, because it is a love whose foundation is not physical attraction, or pleasure, or intellect, but fear. You never known fear until you have a child, and maybe that is what tricks us into thinking that it is more magnificent, because the fear itself is more magnificent. Every day, your first thought is not "I love him" but "how is he?" The world, overnight, rearranges itself into an obstacle course of terrors."

Szülőség