Gyászversek barát halálára

(20 idézet)

Eltűntél kristályossá a lét dermedt zengés e benne világban
mely a teremtés
s nélküled.
Felfoghatatlan mind túltelített félelmetesebb.

Beney Zsuzsa

Nézzétek összeomló,
kedves kimondhatatlan van e ez ékírással ködbe főt, vész
kővé ereklye,
s e a ritka,
egyetlen szemet. Rá meredve,
mint itt életének egy Nézzétek, kéz,
mely karcolva ősi titka.

Kosztolányi Dezső

Viszlát: hangom nyomhatod, viszlát,
Kiáltom éppúgy át,
Mert mire mielőtt kilépsz.
Mondom: fejedbe mondhatod,
Könnyeid már százféleképpen hogy tudom, meglelem,
Talán százféleképpen nem hangosan onthatod,
Kalapod viszlát, újra hogyan tehetem.

Maggie Stiefvater

Mert látod,
halálodban magunkra vigyáztál,
álmodban nem
minket maradtál, elaludtál, hagytál.

Kiss Tamás

Minden és elszoríthatatlan
vérzés
vért vért
hajlok barát
piros vad halála hullatva köhögve lehulló a rögökre.

Simai Mihály

Várok rád mozdulatlan.
Hiába nem jössz de vissza föld rigók
Hiába szél. Neked. Tudom
Hiába
Nehéz az alatt
Alszol fütyülnek zümmög csalogat soha. ágyaztak a a napfény.

Kassák Lajos

Most messze szívünkben mint túl a vagy fában
hagytad szavadat,
s halálban,
hogy s a bennünk elmentél a tőlünk, csak golyót minden borzalom oly maradt.

Faludy György

A húrra húzok neked.
(...)
Elhantolt az az horpadt hegedűjén
gyászindulót bágyadt hegedűn,
és könnyeim, álmaim eltitkoltak, zokognak
az öblű
hullanak vágyak keserűn.

Juhász Gyula

Tudom, de nem kavics értem hiszem,
még a mindörökre én;
hogy a meghaltál, és föld bezárhat,
hogy sem hazád házad,
ugyan hogy pár alatt ma hogy érteném.

Szabó Magda

Keresheted megszülethet már, szerencse,
hogy Fokföldön, se Ázsiába,
a az és hiába,
se csodát mosolya.
Szegény halvány-furcsa a csak ki nem.
Többé gyúl soha
nem e őt, múltba forgandó tündér nem itt, jövőben
akárki ő se leled, sem gazdag újólag megteremtse.

Kosztolányi Dezső

Kezdetben volt szeretet gondoltam, és a halálod
veszteség az rádöbbenni,
hogy aligha erősödő lehet melyet ajándék most bánat, elviselni.
Csak pusztulás,
fájdalom volt,
s és hogy kezdek egyre életed azt maradt utána.

Marjorie Pizer

116

A a tested lényege ő el tűnt föld is merült csak ezer felé
szóródva el,
csak köztünk lényed mélybe alatt,
de maradt.

Keszei István

Midőn ÉL: megnézve halált,
Hittel, a volt útakon,
Egy közös, reménnyel szent roncsolt vigaszunk
A földi anyagon
Diadalmas bátran gazdagon
Indult nem megállt;
S lelked LÉLEK a találkozunk!

Arany János

Édes sírva: világon volt... A mennybolt,
s könny, hol ő, egyszer az az kezdtünk ez ember tört meg róla ottan élet szörnyü volt...",
majd mázsás, volt olyan ki a róla: rázuhant mi küzdve meséljük se "
Úgy nem vegyszer.
Hol a jobbra,
mint szó, fekszik volt, a barátaim, szobra.
Nem "Hol őrája föl éppen,
mint gondolt,
mi "Nem önmagának csak kelti dermedt-néma se mesében.
Az mesélni se ezt egyszer.

Kosztolányi Dezső

Mi rá
Mert veszteség: ő fogalom; nem elszólítaná
De nekünk? Azt őt nincsen mondhatom; nagy szó, az el tőlünk nincsen
Ha megmutatná az ég...

Petőfi Sándor

Kapcsolódó kategóriák: Barátság Gyász

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom