Veszély
(15 idézet)
Egy jelenség veszélyeinek felmérésénél feltétlenül számításba veendő a veszély említésének veszélyessége.
Bármiről legyen is szó - a lehetséges veszélyek elemzése (még akkor is, ha az elemzés eredménye az, hogy gyakorlatilag nincs veszély) egyértelműen veszélyérzetet kelt a közvéleményben.
Ha egy konkrét eljárással kapcsolatban elhangzik egy kockázatra vonatkozó adat, akkor azt a közvélemény hajlamos önmagában értékelni és a veszély miatt elvetni az eljárást, holott a helyes ítélethez ezt a kockázatot az alternatív eljárások, vagy a nem-cselekvés kockázatához kellene mérni.
Bármely új technológiával, új eljárással, új felfedezés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban felmerül olykor az az igény, hogy a kockázatot, a veszélyt nullára csökkentsék. Ez nem lehetséges és soha nem is volt az. Ezzel a logikával az elektromosság bármilyen alkalmazása betiltható volna, hiszen nem kerülhető el, hogy áramütéstől meghaljanak emberek. Ugyanígy természetesen be kellett volna tiltani az autót, a repülőgépet, de még a csónakázást is.
A fizikai és az időbeli távolság mindig meghatványozza, hogy egy adott hely vagy esemény mennyire tűnik veszélyesnek. Távolról minden sokkal ijesztőbbnek tűnik, mint amikor közel érve megtapasztaljuk a valóságot.
A veszedelem jóval kisebb és szelídebb lesz a valóságban, mint a képzeletünk által felnagyított szörnyeteg.
Megnyugtatónak találom, hogy tudom, néhány veszélyesnek látszó dolog valóban az. Ettől épelméjűnek érzem magam.
Az ember minden baja abból származik, hogy nem tud megülni otthon, a foteljében. Kilép, találkozik a szomszédjával, összevitatkoznak a telekhatáron, kész a háború. Ránéz a szomszéd nejére, az visszakacsint, kész a házasságtörés. A boltban becsapják öt petákkal, az igazság és rend épülete összeomlik. Egy tolvaj szeme megakad rajta, nicsak, milyen jól öltözött fickó, hazáig követi, előjegyzésbe veszi az utcát, házszámot, kész a rablótámadás. Megeshet, hogy a baj lakcímünkre érkezik, menetrend szerint árvíz, tűzvész, cunami. betegség formájában, de jobbára rásegítünk nyüzsgésünkkel, életmódunkkal, minden óvatlan lépésünkkel.
Az igazán fontos dolgok az életben, a szerelem, a hegymászás, a költészet meg ezek, ezek mind veszedelmesek. Megvan bennük a potenciál, hogy felemeljenek vagy szétromboljanak. És ha ezt a potenciált elvesszük ezekből, vagy finomítjuk, vagy biztonságossá tesszük őket, akkor a sava-borsa vész el.
Az, hogy veszélyekkel találják magukat szembe, egyeseket arra ösztönöz, hogy felhagyjanak a képmutatással, mert valódi kapcsolatra vágynak a többiekkel. A hegymászásnak ez a lélektisztító hatása az egyik érdekes velejárója.
Mindenki kacérkodik a veszéllyel, persze azt feltételezve, hogy a veszély nem létezik.
A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.