Versek az életről

(270 idézet)

Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények.

Guillaume Apollinaire

Nem ragaszkodni, hanem
szeretni vágyom.
Nem aggódni, hanem félni akarok. Nyom
nélkül élni, mint

a felhők. Árnyékot cipelni, zivatart;
sodródni, szétomolni, hagyni, hogy végül
ragyogjon a nap.

Babiczky Tibor

Ha nem tudnám, mondom magamnak, most van az élet,
s az nem irodalom, hanem szerelemszag, jázminillat és
másnaposság, tömény fájdalom és csipetnyi élvezet, most
van földi énem, lényem, de nem érzem a lényeget
(s ezen nem fogok ezentúl rágódni), most hasogat a
csontom, most dohányzom, most nem érdekel, mi-
kor halok meg. Az akaratomat akarom megint,
s nemet int az isten.

Kántor Zsolt

Minden olyan végtelenül idegen.
Ifjú valék, aki arra ébred, hogy aggastyán,
sőt már síremlékét is belepte borostyán.
De ne búslakodjatok, édes feleim,
az élet már csak ilyen: fele öröm, fele kín.

Petri György

Jobb egy pillanat
boldogság
s elégni a szépben
mint az örök unalom
ezért galacsinná gyúrjuk
egész életünket
s elpöcköljük messzire
hisz erre van az élet
inkább vagyunk egyetlen pillanatra
szépnek része, és szűnünk meg
utána, mint hogy öröklétre
legyünk kárhoztatva nem élve a szépet.

Don Marquis

Mi voltam én? Mik vagytok? Mi az ember?
- gyötört a vak számtani művelet
s a végtelen elé az életemmel
tettem vádló, konok minusz-jelet.

Jékely Zoltán

Cepeltem a búmat,
vittem szakadatlan.
"Sirj", mondta a holdfény
s én sírvafakadtam.

Saigyo Hoshi

Amit kezdünk, befejeződni vágyik,
amit élünk - ki tudja, mért, miképp;
zárul a lánc, nincs más, csak némaság itt,
és kint a távol, tág és kéksötét.

Gottfried Benn

Ha örülsz, hogy élsz,
nem lehet neked túl nagy
öröm az élet.

Tandori Dezső

A lét egyszerre iszony és csoda.
Nincs rendező? Vagy van? Hol? Kicsoda?

Faludy György

Elveszek e kettős létezésben
gyermek vagyok, felnőtt énben
fáradt vagyok, pihenek
de nincs időm, sietek.

Csegezi Dorottya

Vágy, élet és sugár a lelkünk.
És utunk mégis koldus-út,
Jogunk van minden fényességhez,
Amit az élet adni tud.

Ady Endre

Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett.

Vörösmarty Mihály

Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán.

Vörösmarty Mihály

Ó, álmodó, nincs hit szivemben,
nincs isten, aki óvna engem,
anyámnál is öregebb lettem,
s a halál egyre közelebb, -
terítsd arcomra álmodat majd,
mint egy szemfödelet!

Szabó Magda

Kapcsolódó kategória: Élet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom