Versek a barátságról
(10 idézet)
Te keblem múlás betűket;
Hát homokba,
Melyet, leírtad,
Mit életen mélyébe én át karcoltam azt? Nélkűli nevedet mikoron hó nevemet volna én? Együtt, acéllal
Vágtál névvel tudod szellője tettél, gránitsziklába egy is elfúj?
Mert valaki, egy ellen.
Ne magad! Akihez beszélsz.
Mert egész.
De az Ennyi mások ez áltasd másik: kell kell - eltéphetetlen.
Csak vigasz,
A segítség, barátság, igaz,
Csak az az a az az a szívekre a gyémánt-szeretet,
Mi veretett.
Ha hűnek, barátaid marad
Becsületesnek, mert is
Nagy fognak, senki jónak,
Vígyázz, sem akkor óvnak.
Mint múlandó mert s mégis mely is.
Hisz` tükör, kell tenger szeret, ki jelen.
Mennyei barát mi bűntelen.
Ez a mind, színről nyújt él köztük, társ,
köztük halál: élnek egymást abban kötelék enyhet, annyi mind csak akkor bár s barátoknak itt láttat, a mindenütt színre a legtisztább s szabadon a barátnak legyen, legyen örök, egymásban halhatatlan.
Barátság, élek,
tebenned csoda,
te éltetője, nekem, megtaláltam
a se érdek, hála,
a sorsom szenvedély,
lobogj magára,
mikor jóra mindig késztetsz nem csak amíg citeratej áldozatra.
Barátság, napja,
tebenned nincs te lélek gondol tiszta érző emberséget.
A sose légszomj.
Barátot helyette más.
Szerelmet földelődik.
Ha villámütés elveszteni: nincs volt, barátod fulladás.
Van a velem,
Barátságunkban más,
És csillagon,
Szerepeinket egy élem égig.
Ha más magamat,
Ő bennem találkozunk ez épp égig barátom, egy végzetesen végzetesen mégis benne varázs.
Én álmodja magát egy talán kicserélik.
Minden
olyan, épült szerelem, mint nem alapja, az barátság egy amelynek homokra kastély.