Vers
(3759 idézet)
Bölcsődnél kimondá az anya-természet,
Hogy minden szépsége legyen a te részed.
Szép vagy; de csupán szép! Lelkedet feledéd,
S minden démon reá jegyezte bélyegét.
Zuhogó förgeteg, szélvihar a lényed;
Kit örvényedbe csalsz, elgyötröd, emészted;
Leigézed szóval, megrontod szemeddel...
Te öldöklő angyal, szívemet ereszd el!
Mondhatlan kín tép néha-néha
S a féktelen vágy elragad -
Szeretnélek keblemre vonni,
Csókolni hosszan ajkadat.
Örökre... bús, tréfás, hazug szó.
Isten ajkára illik az.
"Egy percre, míg egy csók elcsattan"
Leányajkon csak ez igaz.
Ne (...) kívánd e szót: örökre!
Vesd meg, ki mondani meri.
A végtelenséget csúfolja,
Mert nincsenek csak percei.
Ritkán olyan a való, mint
Az álmodott boldogság,
Mindig édesebb az álom,
Mint a legszebb valóság.
Álmainkban minden üdvöt
Csak lelkünkkel érezünk,
Azért égibb a gyönyör, mit
Álmainkban élvezünk.
A boltban elérhető
ünnepedre műfenyő,
azt öltöztesd bármikor,
azon lógjon lámpasor!
Arra aggass díszeket...
Én nyáron is itt leszek!
Ha erre jársz, integess,
örülj majd, hogy itt lehetsz!
Ágaimon kismadár,
akit rajtam hinta vár.
Egész évben élek én
fenyőerdő rejtekén!
Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban.
Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.
Karácsonyig őrizgetem szívem közepében,
ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.
Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Miatyánk ki vagy a mennyekben
maradj ott
mi pedig itt maradunk a földön
mely olykor oly szép úgy ragyog.
A vallás kitalálás, gazdagok leleménye;
új jármot rak reátok ez az új hatalom.
Ha nem élne szívünkben a jutalom reménye,
az életet nyomorban s keservek közt leélve
húznánk vajon halálig ekénk, mint a barom?
Beszélhet tőlem bárki, bármit,
Már én csak arra hallgatok,
A mit szivem mond, - s el nem ámít,
Jóakaróim, ajkatok.
Igaz, ezért az embereknek
Nagyrésze gúnyol, kinevet, -
De, a ki nem tart a tömeggel,
Nem is vár az más egyebet.
Mindenkinek több, nagyobb a gondja,
Égőbb keresztje, semhogy azt kimondja.
Köszönet neked kortalanság évszakába
feledkezett élethosszú késő délutánom
köszönöm a folyókra néző ablakokat
köszönöm az igaz szerelmeket kiket
annak idején adtál és a csöndből
születő és váratlan szavakat melyek
felvezettek a tiszta napvilágra
anélkül hogy hátrafordultak volna hozzám
köszönet a barátokért és hosszú visszhangjukért
és a hibákért amelyek csak enyéim voltak
(...)
köszönet nektek test és kéz és két szemem
köszönöm a látványokat és pillanatokat
melyeket nem látok már soha többé
csupán lelki szememmel ahol változatlanok.