Vers
(3608 idézet)
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?
(...)
Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!
Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle,
Szegd meg a kenyered és adj belőle.
Ha könnyet látsz, törüld le menten,
Ne légy fukar a várt könyörületben.
Mulandó minden, buborék és pára,
Ne adj, ne hajts a szerencse szavára.
Jólét, öröm: árnyék a tenger habján,
Ujjong a kapzsi téves hitet vallván.
Két szemem rojtos függönyét lehúzom,
Ajkam ívelt kapuja sem nevet,
Lezárom nappalom. - S mint rozsdás zárban
az öreg kulcsot - csikorgó kínnal megforgatom
szívemben a neved.
Mi is a szeretet?
Nem értékes holmi,
szeretettel nem tudsz
semmit birtokolni!
Hiszen a tulajdon
a gazdája rabja,
míg a szeretet
a szabadságot adja!
Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...
Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.
Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!
Addig várok rád, amíg tudok.
Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek.
Én sose szerettelek, és
sose akartalak; csak mindennél
jobban, s mert mindennél jobban,
ezért az ijedtség, s az, hogy eldobtalak.
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
Hold, ki magad vagy a Változás:
Varázstükörben Tükörvarázs:
- máskor meg ugyan mi több, mi más,
kihűlt tükörtojás...?!
A Hold sehol.
Vak, szürke ég.
Véres kötés az este.
Hiányod sebe üszkösül.
Új nap, ki tudja, lesz-e?
Tanuld meg a múltat végképp elengedni,
letenni a terhét és szabaddá lenni!
Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen,
ki a múlt ágait elengedte régen.
Végül is mindegy. Csak egyre nehezebb,
hogy hazugságtól hazugságig vezet,
és saját mocskát átragasztja rám is -
de csak bírjam ki a feltámadásig.