Valláskritika
(191 idézet)
Ha mindent alávetünk az észnek, vallásunkban nem marad semmi természetfeletti és misztérium-jellegű, ha viszont megsértjük az ész alapelveit, a vallás abszurddá és nevetségessé válik.
A vallás kritikája kiábrándítja az embert, de azért, hogy mint kiábrándult, értelmére tért ember gondolkozzék, cselekedjék, alakítsa valóságát, hogy önmaga körül és így valódi napja körül keringjen. A vallás csak az illuzórikus nap, amely az ember körül kering, amíg ez nem önmaga körül kering.
"A hit hegyeket tud elmozdítani." Igen! A hit nem megoldja, hanem csak elodázza a nehéz problémákat.
A politika, sőt mi több, a vallási vezetők esetében is igen gyakran nagyon kétséges, hogy több jót vagy rosszat tettek-e.
Az (...) emberek gyakran a vallásosságban keresnek menedéket (...). A jóistent folyamatosan fájdalmaikkal zaklatják, és nem tudják mással foglalkoztatni, mint saját személyükkel. Emellett többnyire azt tartják, hogy ez a mindenekfölött imádott lény tulajdonképpen az ő szolgálatukban áll, teljes felelősséggel tartozik nekik, s ezenfelül mesterséges eszközökkel, mint például buzgó imával vagy másféle vallásos odaadással megnyerhető. Egyszóval az isten nélkülük "nem tudná, mit kell tennie", ezért előbb fel kell hívniuk a figyelmét.
A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek.
Az a keresztény döntés, amely a világot csúfnak és rossznak találta, tette csúffá és rosszá a világot.
Amit a nagy egyházak csinálnak, az néha egészen kétségbeejtő. Csak elnézem, hogy milyen sok jó és szép dolgot hirdetnek, tanítanak: szeretetet, toleranciát. A hinduknak volt vagy hatezer évük rá, hogy az emberiséget megjavítsák. A zsidóknak is volt rá négy-ötezer évük, a buddhizmusnak két és félezer, a kereszténységnek kétezer - mi az eredmény? Valami nem stimmel! Nagyon sok időt kaptak a sorstól, és valahol elvétik a lépést.
Az egyház újító szelleme az évszázadok során abban nyilvánult, hogy az életadó gondolatot inkvizíciós módszerekkel kifürkéssze, megölje, máglyák füstjébe fojtsa, ma pedig küldöttei által forradalmi szelleműnek kürtölte ki magát, azzal a megokolással, hogy célja a szabadságot, a műveltséget és a demokráciát barbársággal és a csőcselék diktatúrájával helyettesíteni.
Az egyház fölállít egy tant, és azt követeli, hogy az emberek higgyék azt, éljék aszerint életüket, tudomásul se vegyenek más gondolatot. Az egyház szemben áll az el nem kötelezettséggel. Ellensége a nyitott szemnek, a nyitott elmének. Birkák kellenek az egyháznak, nem pedig szellemi képességük teljével élni tudó emberi lények.
Furcsa érzés, hogy én, ateistaként próbálom meggyőzni a vallásosakat arról, hogy ellentmondásos, ha az egyház - miközben a szegényeken való segítés bibliai üzenetét vallja - az iskoláiból kizárja a szegény roma gyermeket. Milyen egyház az, ami büntetni a szegénységet?
Vegyük el az egyházból a csodákat, a természetfelettiket, az érthetetlen, az indokolatlan, a lehetetlen, a megismerhetetlen és az abszurd dolgokat, és nem marad más, csak vákuum.
Nem hiszek az anyaszentegyháznak egyedül üdvözítő mivoltában, sem a társadalom felett való állásának jogosságában. Az egyház bűnös, és törvénye véreskezű.