Valláskritika
(136 idézet)
Az Isten és vallás szavakban homályt, sötétséget, láncot és korbácsot látok, s most annyira szeretem ezt a két szót, mint az utána következő négyet.
Visszarion Grigorjevics Belinszkij
A szent szűz fiának halála óta valószínűleg nem múlt el egyetlen nap sem, hogy ne öltek volna meg valakit az ő nevében.
A vallás kitalálás, gazdagok leleménye;
új jármot rak reátok ez az új hatalom.
Ha nem élne szívünkben a jutalom reménye,
az életet nyomorban s keservek közt leélve
húznánk vajon halálig ekénk, mint a barom?
A fejlett világ polgárainak túlnyomó részére számára a vallás az önállótlan, a könnyebb megoldást választó, és elkényelmesedett emberek mentsvárnak tűnő csapdája.
Engem még a világosan hallható égi szózat sem győzne meg arról, hogy a nő a férfi nélkül szülhet, és hogy a halottak feltámadnak.
Istenről már nagyon sokat beszéltek, tehát úgy gondolom, hogy evvel tele a polc. (...) Ha valamilyen isteni csoda folytán az Istenről való beszéd néhány évre a világban megszűnne, és ettől függetlenül a gonoszt üldöznék, a jót jutalmaznák, és így tovább, csak Istent nem vennék a szájukra az emberek, se a hitet, se a vallást, semmilyen szinten, akkor ez a valaki inkább jelen lenne az életünkben, azt hiszem.
A biblia csudálatos következetességgel éppen a földi igazságok ellenkezőjét hirdeti: hiszen nem isten teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára, hanem az ember alkotta istent saját hasonlatosságára. Hiszen nem a test halandó és a lélek halhatatlan, hanem éppen fordítva, a lélek mulandó és a test (vagyis az anyag) örökkévaló!
A vallás zabla a tömegek féken tartására, ijesztgetésük kipróbált eszköze, óriási méretű spanyolfal, amely megakadályozza a népet, hogy világosan lássa, mi történik a földön, s arra kényszeríti, hogy az égre emelje tekintetét.
Minden óriási igazságtalanság, minden vaskos embertelenség támaszt talál a szentírások vagy annak magyarázóinak bábelében.
A vallás igen kevés embert tart vissza a rossz cselekedetektől. Mennyi bűnt követnek el még azok az emberek is, akiknek az lenne a feladatuk, hogy mutassák nekünk az üdvösséghez vezető utat!
Régóta biztatják már a teológusokat, hogy egyeztessék össze az örök büntetés dogmáját isten végtelen könyörületességével. Még ma is egyeztetik.
A feltámadás a szent rendnek igen hasznos. Ezáltal szolgákat szerez magának az életben és jövendőre halasztja a jutalmat, boldogságot ígér amott, hogy az ittvalót annál biztosabban bírhassa.
Vannak olyanok, akik nem a meglevő életüket élik, hanem minden erejükkel egy másik, leendő életre készülődnek; ezzel fecsérlődik el az az idő is, amit a magukénak mondhatnának.