Tudomány és vallás
(66 idézet)
A tudomány önkorrekcióval rendelkezik, a hibás elméletek előbb-utóbb eltűnnek a süllyesztőben, szemben a szentszövegekkel, ahol a tarthatatlan állítások inkább metaforává szelídülnek, vagy egyszerűen szemet hunynak az ellentmondások felett.
A vallás bármiféle kritikája ellenérzést vált ki, rendszerint még a vallástalanok körében is. Fontos azonban elkülönítenünk az egyén hitének tiszteletben tartását attól a ténytől, hogy a vallás és a modern tudomány számos pontban ütközik egymással. Ez utóbbi egy megvitatandó kérdés, még ha gyakorlatilag széleskörű társadalmi egyetértés is van ennek ellenkezőjéről, állítván, hogy két különböző területről van szó, s jobb, ha békén hagyják egymást.
A vallás ellentmondásainak és a tudománnyal való ütközésének nyilvános elemzése még ma is tabutémának számít, ami lényegében a tudás szent kérdésekben való alkalmazásának elutasítása.
A kutatót az egyetemes érvelés érzése tartja hatalmában. Vallásos érzülete a természeti törvények harmóniájának elbűvölő csodálatában ölt formát, ami egy olyan felsőbbrendű intelligenciát tükröz, melyhez képest az emberiség módszeres gondolkodása és tettei teljesen jelentéktelenek. Ez kétségtelenül hasonlít ahhoz, ami minden érában a vallásos lángelméket hatalmában tartotta.
A vallás üldözte a tudományt mindenféle eszközzel s nem tudott győzni, a tudomány csak munkálkodik, de nem üldöz, s folyton győz.
Ama tudósok felfogása, kik azt mondják, hogy a hol a tudomány határa végződik, kezdődik a vallásé, szóval mit a tudomány megfejteni nem tud, már a valláshoz tartozik, oly rossz, mintha az orvostanár, mikor már segíteni nem tudna, azt mondaná, menjen barátom a javasasszonyhoz: az mindent tud.
Villámhárítóval s nem szent szimbólumokkal hárítják el a villámot - még a templomokról is.
A vallás az ellennézeten lévőket üldözi, megveti, soha azok igazát el nem ismerheti, ha sajátjával összeütköznek; a tudomány az ellennézeteket meghallgatja, s ha igazságuk van, a régi helyébe teszi; (...) ezért az előbbi mindig elavult, mert változtatni nem lehet rajta, az utóbbi mindig a legújabb s így legjobb.
A tudomány új igazságok által csak nyer, a vallás új igazságok által csak veszít; ott ezek erjesztőleg, itt bomlasztólag hatnak, ott erősbödést, itt megsemmisülést vagy legalább nagyfokú gyöngítést eredményeznek.
Tudomány nélkül minden csoda. Tudománnyal van rá esély, hogy semmi sem az. A vallásos hit emiatt egyre kevésbé szükséges és releváns.
Felejtsd el Jézust! Csillagok haltak meg, hogy te megszülethessél.
Az ember űrrepülése súlyos csapást mért a papokra. Abban a levéláradatban, amely hozzám érkezett, elégtétellel olvastam sok levélíró vallomását arról, hogy a tudomány eredményeinek hatására megtagadták régi hiedelmeiket, meggyőződésükké vált, hogy Isten nincs, s hogy minden, amit nevében hirdetnek, kitalálás és ostobaság csupán.
Míg (...) a tudós Isten "csodáiból" mindig a természet - már felismert, vagy még megismerendő - rendjét olvassa ki, addig az átlagember, még a tudomány "csodáiban" is Isten hatalmának megtestesülését látja.
Nem minden gondolkodó meri ma vállalni, hogy a hit és a tudás bizony összeegyeztethetetlen. Pedig az, mégpedig a hit módszertelensége és a tudás módszeressége miatt. Ez feloldhatatlan, elvi különbség. És ezt nem oldja fel, hogy vannak tudósok, akik ezzel a kognitív disszonanciával együtt tudnak élni.