Tudomány és vallás
(106 idézet)
A tudományos ész kirekesztette az embert világunkból. Az ember elszigetelten áll a kozmoszban. Már nincs beleszövődve a természetbe, érzelmileg már nem vesz részt a természeti eseményekben, amelyek hajdanában szimbolikus jelentőségűek voltak számára. A mennydörgés már nem Isten hangja, a villám sem az ő bosszúálló ágyúgolyója. A folyóban nem lakozik szellem, a fa nem jelent emberi életet, a kígyó nem a bölcsesség megtestesítője, a hegyet sem lakja valamilyen nagy démon. A dolgok sem beszélnek már hozzánk, és mi sem beszélünk a dolgokkal úgy, mint kövekkel, forrásokkal, növényekkel vagy állatokkal.
Minden, amit a tudomány hirdet, ellentéte annak, amit a vallás hisz. A vallás teremtésről beszél, a tudomány fejlődésről; a vallás mereven elválasztja az élőt az élettelentől, a tudomány megtalálja az átmenetet és a kettő egységét; a vallás egyszer s mindenkorra megszabott erkölcsöt hirdet, a tudomány változó, a társadalmi berendezkedéshez alkalmazkodó etikát ismer, s míg az előbbi a túlvilági üdvösséget tekinti az ember végcéljának, addig az utóbbi itt a földön kívánja megvalósítani a lehető legtöbb embernek lehető legnagyobb boldogságát.
A vallás szolgája behatolhat a legintimebb családi körbe: születés, házasság, halál, mindenütt ott van, s szava akkor fogja meg az ember kedélyét, amikor az a legbefolyásolhatóbb. A tudomány embere legfeljebb a fórumra állhat, de legtöbbször csak a hideg betű segítségével közölheti igazságait. S milyen különbség a hangban: a vallás határozott, kinyilatkoztató, csalhatatlan, apodiktikus, a tudomány óvatos, önmagát kritizáló, kétkedő, hipotetikus. Egyenlőtlen fegyverekkel vívjuk hát a küzdelmet. S mégis napról napra jobban tért hódít a tudomány világfelfogása, úgy, hogy mind hangosabban hallatszik ki a csata zajából a vallás könyörgése: béküljünk ki, egyeztessük ki a tudományt a vallással.
Sajátságos rövidlátás! Tagadásnak nevezik azt, ha a tudomány nem ismer el valóságnak és létezőnek olyan valamit, amit egyszerűen a hagyomány - minden bizonyíték nélkül - annak állít.
Jól tudjuk, hogy a tudomány csak helyes kérdésekre adhat választ és hogy fejlődése elsősorban helyes kérdések feltevésében áll. A természet előzékenyen válaszol a kísérletező helyesen feltett kérdéseire: e kérdések és válaszok alkotják együtt a tudományt. Ám a fiatal emberiséget a hamis kérdések egész raja rohanta meg. (...) Ezek ellen a kérdések ellen védte meg a vallás az emberiséget, egységes konstrukciójának sémájával megkönnyítse az életet, melybe, mint a gyerekek festőmintáiba, az egyén csak a színeket vitte be.
Az emberiség fantáziáját nem elégíthette ki a világról szóló ismereteinek az a lassú kiépülése, melynek építőmestere az elfogulatlan tapasztalás volt. Segítségére jött az elfogulatlan tudatlanság, és megkonstruálta az emberiség számára a vallást, azt a bölcsőt, mely ha később szűknek is bizonyult, de megvédte a csecsemő akkor még gyönge testét.
A vallás egyik alaptételét tevő másvilágról, a mennyországról mit sem tudnak a csillagászok. Átkutatták az eget, de arra a zavartalan boldogság honára nem akadtak. S ha a két ellentétes állítást egymás ellenében mérlegeljük, a csillagászat serpenyője bizonyul súlyosabbnak.
Isten (...) régen elhagyott bennünket. Fel-ad-ta! Sebaj, itt van nekünk helyette a tudomány.
A vallás a műveletlen ember tudománya, a tudomány a művelt ember vallása.
Mielőtt megértenénk a tudományt, természetes azt hinni, hogy Isten teremtette a Világegyetemet. Most már azonban a tudomány meggyőző magyarázatot kínál erre. Mindent tudunk, amit Isten tudhatna, ha létezne. De nem létezik.
Mindama vallás, mely a tudás fényétől irtózik s ellenszegül minden tudományos kutatásnak, a spekulatív gondolkodás minden eredményének, a templomból a kripták homályába szorul. Nem lesz többé az az isteni fény, mely nekünk megnyilatkozott, hogy az emberiséget, etikai értelemben, a valódi boldogság útján mindig előre s a magasba emelje.