Tudomány és vallás
(42 idézet)
Az igazság az, hogy a guruk és igehirdetők víziói még csak nem is nevezhetők vadaknak. A tudomány eredményeihez képest legalábbis, nem.
Nem nagyon megy, hogy egy tudós kiváló evolucionista és jó hívő legyen egyszerre. Ez egyszerűen gyakorlati okokból nem megy, mert annyira interferál a két világ, hogy az ember nem tudja a kényelmes hasadt állapotot fenntartani. Valamelyik irányba engedményeket kell tennie.
A tudósok nem teszik össze vasárnaponként a kezüket és éneklik, hogy "A gravitáció létezik! Tudom, hogy létezik! Hiszek benne! Hiszem teljes szívemből, hogy ami megy fel, fel és fel, annak le, le, le kell jönnie. Ámen!". Ha ezt tennék, tudnánk, hogy egyáltalán nem biztosak az elképzelésükben.
Ha bármelyik vallás nyom nélkül eltűnne, és semmi sem maradna fenn belőle, soha többé nem jönne létre ugyanabban a formában. Átvenné valamilyen más nonszensz a helyét, de nem ugyanaz. Ha a tudomány eredményei tűnnének el nyom nélkül, attól azok még igazak maradnának, és később valaki újra felfedezné őket.
A vallás és a tudomány konfliktusa elkerülhetetlen. A tudomány sikereit sokszor éppen a vallás ellenében éri el: a vallási dogma fenntartása pedig mindig a tudománnyal szemben történik.
A vallás egykor számos olyan kérdésre választ adott, amelyet azóta át kellett engednie a tudománynak. A tudomány diadalának és a vallás visszaszorulásának a folyamata szakadatlan, egyirányú és tökéletesen kiszámítható.
Miután a hit általánosságban csak annyit jelent, hogy a vallásos emberek felhatalmazzák egymást bizonyítatlan állítások elfogadására, a tudomány és a vallás konfliktusa elkerülhetetlen.
Lehetséges persze, hogy valaki egyszerre tudós és hívő ember, de úgy vélem, hogy a szó legmélyebb értelmében vett tudós nem lehet ilyen.
A különféle vallásos szekták papjai... úgy rettegnek a tudományos haladástól, mint ördög a szenteltvíztől.
Hogyan lehet, hogy alig akad olyan nagy vallás, amelyik a tudományra tekintve így szólt volna: "Hiszen ez jobb, mint gondoltuk! Az Univerzum sokkal nagyobb, mint ahogy a prófétáink mondták, nagyszerűbb, kifinomultabb, elegánsabb"? Ehelyett kijelentik: "Nem, nem, nem! Az én istenem egy kis istenke, és azt akarom, hogy az is maradjon." Az a vallás, legyen akár régi, akár új, amelyik olyannak hangsúlyozza az Univerzum fenségességét, amilyennek a modem tudomány feltárja, a tisztelet és áhítat olyan tartalékjait mozgatná meg, amilyenről a hagyományos vallások nem is álmodozhatnak.
Tehát mélységesen vallásos voltam, de 12 éves koromban ennek hirtelen vége szakadt. Azáltal, hogy sok közismert tudományos könyvet olvastam, hamarosan arra a meggyőződésre jutottam, hogy sok bibliai történet nem lehet igaz. Ez a felismerés tett gyanakvóvá minden hatalommal szemben, és ez a hozzáállás egész életemet végigkíséri.
A szent könyvek igazsága axióma, nem pedig valamilyen gondolatmenet végeredménye. Ezzel szemben amiben én mint tudós hiszek (például az evolúcióban), abban nem azért hiszek, mert olvastam a szent könyvben, hanem mert tanulmányoztam a bizonyítékokat.
Nyilvánvalóan nem lehet a tudomány elfogulatlan művelője az az ember, aki mélyen hisz Istenben.
A vallás a tudást néha ellenségként, néha segítségként, de gyakran fogolyként, és még gyakrabban gyerekként kezelte.