Tudomány és művészet
(33 idézet)
A tudomány a művészetnek sem szükséges előfeltétele, sem szükségképpeni kísérője. Mindkettő megállhat, s kell is hogy megálljon egymás mellett, de lehetőleg egyik se avatkozzék bele a másik hatáskörébe.
Gondolkodni és festeni két különböző művelet, érezni és bölcselkedni két olyan dolog, mely ugyan le nem rontja egymást, de mely rendszerint nem a legjobban fér meg egymással.
Művészet és tudomány, ellenséges hatalmak. Csak nagyon gazdagok és hatalmasok, csak ritka, kivételes emberek barátkozhatnak meg egyidejűleg, veszedelem és kár nélkül mindkettővel.
Szavakkal se nem árt, se nem használ az ember a képzőművészetnek.
A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen. Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek (...) - arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a huszadik század harmadik harmadának, a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él...
A tudományban, a technikában nem lehet kétszer ugyanazt a dolgot feltalálni. A művészetben: ahány egyéniség, annyi könyvet lehet írni ugyanarról a témáról, és mégis mindig új könyv lesz.
Ha a költő egyúttal fizikus is lehetne, elmondhatná mindazt az örömet, elégedettséget és hódolatot, amit e tudomány művelése ébreszt.
A művész ösztönösen kitalálja maga köré a világot, a kutató épp ezt nem teheti, ő csak rögzít, megmagyarázhat legfeljebb, de nem tesz, nem tehet hozzá semmit a megtapasztalhatóhoz.
Aki igazából eljegyzi magát a tudománnyal, az ugyanúgy álmodik, mint a költő. Ilyen vonatkozásban nincs különbség a tudós és a művész között.
Talán furcsán hangzik az, hogy a tudós ugyanúgy a teljes személyiségével vesz részt az alkotásban, mint a művész, ám ezen a téren a tudós és a szakember között körülbelül olyan a viszony, mint a művész és az iparos között.
A tudomány és a művészet között alapvető különbségek is vannak. A tudós eredményét az intuíció és az ötlet kidolgozása után még validálni kell, valamint úgy kell leírni, hogy az később megismételhető legyen. A tudományos világ csak mindezen tényezők teljesülése esetén fogadja el az adott eredményt. A művész tevékenységében viszont mindenképpen szükség van valamilyen egyedi vonásra, elemre. Ha azt megismétlik, az iparművészetnek vagy plagizálásnak minősül.
A matematika majdnem ugyanazokat a szellemi erőket állítja sorompóba, mint amelyeket a költészet és a művészet is megkíván.