Születésnapi vers
(31 idézet)
Mikor megszülettél, ajándékot kaptál,
s erre figyelmeztet évente a naptár.
Ajándékra leltél, mikor megszülettél,
amikor bolygónkra menetjegyet vettél.
Azt kell megértened, az élet csak játék,
leld örömöd benne, mert ez az ajándék!
Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.
Jót kivánok én is néked,
Ez természetes dolog,
Csakhogy a jó annyiféle,
Hogy alig választhatok.
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
Egyszerre légy a tűz, a jég:
az idő ablakára
lángolva fagyj rá, csak lobogjon
éveid jégvirága!
Valahol mindig ott lobogtál
a Tejutak gomolygó vak csillagködében
Tested forró fénycsóvája
a mindenségből csak azért szakadt ki
hogy külön is ragyogjál
Valahol mindig ott lapultál.
Ha bárki is arcodba bámul,
És bárhogyan ítéli meg -
Hogy mennyi ráncod van, ne számold,
És valld be minden évedet.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
(...)
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
Ha van még szív a földön,
És van még szeretet,
Úgy ma üljön a világ
Örömünnepet!
Nyíljanak kertedben
A misztrikus rózsák,
Legyen szebb e versnél
A boldog valóság.
Siratlak csöndesen zokogva,
Elszállott húszas éveim;
De a nyugodt harminczasokba
Megernyedt szívvel lépek im.
Virágaim mind eltiporva
Hevernek szerteszét a porba',
S elszórt emlékeim között
Motozva, koszorút kötök.
Szívem virágit nyújtom át itt,
S kívánom szívből igazán:
Az Isten éltesse sokáig
Az én jó, kedves jó Apám!