Szorongás
(76 idézet)
A szorongás a jövőbe kivetített, megfoghatatlan, fantáziával megspékelt félelem. És ennek a képletnek van egy olyan eleme - a képzelet -, amely teljesen képlékeny, nehezen megfogható vagy irányítható, és amivel szembenézni sem tudunk. És éppen ezért pusztító! Ezért emészti, zabálja fel a lelkünket és testünket, ha nem szabunk gátat neki.
A félelemmel semmi gond nincsen, mert akár hihetetlen dolgok végrehajtására is képessé tehet minket. Baj akkor van, amikor a félelem olyan erővé válik, amit a kultúránk sugall vagy ösztönöz. Amikor nem egy konkrét dologra irányul, hanem szétterjed, és megfoghatatlan, általános szorongás lesz belőle, elbizonytalanítva az egyént a döntéseiben, a saját értékítéletében. Amely hatására gyanakvóbbá is válunk egymás iránt. Mert ha valóban ennyi veszély leselkedik ránk, nagyon nehéz könnyednek lenni és bárkiben is bízni.
Ahogy a bőr elfárad a folyamatos igénybevételtől, úgy a lélek is. Ezért ha nem tudunk megszabadulni a folyamatos félelemtől, akkor kiégünk. Akkor előbb-utóbb a tompaság, az üresség költözik a tekintetünkbe, a lelkünkbe.
Fogadja el, hogy bizonyos dolgokon már nem változtathat, hiszen mindig fölbukkan valami, amire nem számított, és ami fájhat. Ne agyaljon annyit. Ez a maga legfőbb baja. Hogy az agyára ment egy csomó minden.
Egy nagyszerű szorongáscsökkentő van a kezed ügyében. Szó szerint. Némítsd le a telefonodat, és rakd el! Ennyi az egész.
Ha kordában akarod tartani a szorongásodat, a legjobban teszed, ha határt szabsz egyes szokásaidnak. Szóval, némítsd le a telefonodat, és tedd el! Eleinte csak harminc percre, aztán lassan emeld az időtartamot egy órára, majd teendőid és igényeid szerint még tovább. Meg fogsz lepődni, milyen felszabadító érzés a telefonod helyett saját magadat választani.
Az emberi lény legnagyobb félelme - a halálfélelem mellett, amellyel gyakran együtt jár - az, hogy értéktelen mások szemében, negatívan vagy ellenségesen ítélhetik meg. Ez azért különös, mert szinte sohasem fordul elő, hogy mások ennyit foglalkoznának velünk; csak alkalomszerűen és futólag teszik ezt.
Minden nap csak az adott nap kihívásával szabad foglalkozni. Nem szabad azon őrlődni, mi lesz, ha lélegeztetőgépre kerülök, arra kell koncentrálni, hogy mit kell ma tennem, és hogyan tudom azt a legbiztonságosabban megtenni.
Ha nemigen van más, ami lekösse a figyelmünket, az elménk elkalandozik, és nagyon gyakran olyan területekre téved, amelyek valami miatt aggasztanak bennünket - ez a hétköznapi szorongás alapvető oka.
Az érzések nem próbálnak megölni senkit, még a fájdalmas érzések sem. A szorongás az, amikor egy érzés túl nagyra nő. Amikor agresszív és veszélyes lesz. És te vagy a felelős a következményekért. Azért, hogy kezeltesd. De a kiváltó okért nem te felelsz.
A félelmem a szorongásos zavaromból fakad, amely egy igen gyakori mentális betegség. Egyszerre áldás és átok ez annak, aki ismeretterjesztő újságírással foglalkozik: gondolatokkal tölti meg a fejem, én azonban gyűlölöm ezeket a gondolatokat. Ez úgy hangozhat, mint valami gunyoros és mulatságos személyiségjegy, de ha kínzott már egy héten keresztül tartó pánikroham-sorozat, vagy megtörtént veled, hogy féltél álomra hajtani a fejed, mert érezted, hogy rendkívüli és élénk rémálmokat hoz majd az éj, akkor tudhatod, hogy a szorongás sokkal komolyabb is lehet, mint egy standupkomikus neurózisa.
Aggodalmaink 90%-a felesleges, vagy azért, mert a fejünkben kavargó problémák valójában nem is veszélyesek, vagy azért, mert azokat úgysem tudjuk megváltoztatni.