Szegénység
(155 idézet)
A helyes kérdés nem így hangzik: "Miért éheznek az emberek, miért létezik népirtás vagy mélyszegénység?" A valódi kérdés inkább ez: "Miért engedjük meg, hogy ezek a dolgok megtörténhessenek?"
Bosszant, mikor valaki azzal próbálkozik, hogy a szegénységet kívánatosnak tüntesse fel mások szemében. Még sohasem láttam olyan szegény embert, aki vágyódott volna a szegénység után, vagy úgy vélte, hogy a szegénység a szabadság záloga.
Minél mostohább az ország helyzete, annál merevebbé válnak az emberek nézetei.
Szerettem, igaz, s szeretek
Ma is: de szívem szomorog,
S gyomrom, amelyben ritka vendég
A jó vacsora, úgy korog,
Hogy nőre nem gondolhatok.
No de csókol helyettem az,
Aki dús: régi nóta, hogy
Megy a tánc, ha tele a has!
Tanultam volna, ó, Egek,
Ifjúságom bolond korában,
Ízlett volna a becsület,
Volna most házam, puha ágyam!
De én? Az iskola megett
Csavarogtam, bitang fiú...
Ezt írva, most majd megreped
A szívem, olyan szomorú.
Természet szerint senki nem szegény, de lehet valaki szegény saját felfogása szerint.
A javakban való szegénységet könnyű orvosolni: a lélek szegénységét lehetetlen.
Adjon az Isten jó szivet,
S éljen vele békén a gazdag,
Ő rendben van, s leghelyesebb,
Amit tehet, az, hogyha hallgat.
De aki, mint én, koldus, annak
Türelmet, Ég, adj azt neki!
Aki jól járt, a többinek
Van mibe mit aprítani.
A szabadságvesztésben nem nagy különbség, hogy egy tanyára vagyunk-é bezárva, vagy a megyei börtönbe.
A szegénység inkább mozgósítja az ember rejtett tartalékait, az anyagi biztonság inkább restségre késztet, kívül-belül elpuhítja az embert.
A szegény ember lakása - ezt különben is tapasztaltam - nem otthon, csak arra alkalmas, hogy a szegény ember munkája után lefeküdjék benne. Otthona csak a gazdagoknak van.