Szegénység
(126 idézet)
A kezdeti évek anyagi gondjai felőrlik a kapcsolatot, megölik az érzelmeket.
Könnyű elítélni a bűnözést, ha az ember olyan gazdagságban élhet, hogy távol tartja magát tőle.
A gettó egyúttal viszonylag stresszmentes, kényelmes életmódot kínált. Az ember teljes mentális kapacitását igénybe veszi a túlélés, így aztán nem áll neki filózni a nagy kérdéseken. Ki vagyok én? Kinek kéne lennem? Eleget teszek? A gettóban még azt a negyvenéves férfit sem nézik le, aki az anyja házában él, és másoktól kéreget. Az ember ott nem érzi magát csődtömegnek, mert mindig lehet találni valakit, akinek még sanyarúbb a sorsa, ráadásul a legsikeresebbek sem emelkednek ki annyira a tömegből, hogy többre sarkalljanak. Hibernált állapotban lehet élni.
A gettó visszahúz, akár a gravitáció. Nem hagy cserben, de sosem enged el. Mert a távozás mellett szóló döntés sértés arra a helyre nézve, amely felnevelt, embert faragott belőled, és soha nem fordított neked hátat. Nem fog harc nélkül elengedni. Amint jobbra fordul valakinek a sorsa a gettóban, azonnal el kell húzni a csíkot, a gettó ugyanis beléd fog csimpaszkodni.
Az anyagi gondoktól gyötört társadalom olyan, mint a gyomorbajos ember, mindent sötét színben lát, az ő szemében a bajok nagyítóüvegen át jelentkeznek, az örvendetes eseményeken pedig egyszerűen átsiklik.
Tudom, milyen szegénynek lenni. Nem olyan szörnyű tragédia. Persze csak, ha az ember fiatal, erős, és kész dolgozni. Sohasem volt annyi pénzem, hogy eljussak oda, ahova jutni akarok.
A társadalom bármilyen fejlődése a népesség növekedéséhez, azaz több éhes szájhoz vezet. (...) A körülmények javulásával a népesség legalább egy része elkerülhetetlenül visszazuhan a szegénységbe.