Sötétség
(9 idézet)
Védelmező természetünk arra késztethet bennünket, hogy állandóan "éjjeli lámpákat kapcsoljunk be" a gyermekeinknek, mert úgy gondoljuk, hogy meg kell világítanunk számukra a teret. Pedig valójában be kell vezetnünk a gyerekeket a sötétbe, hogy megtanuljanak ott önállóan is tájékozódni.
A nemlét számunkra csak sötétségben képzelhető el, bár valószínűleg a nemlétben még sötétség sincs - csak ez számunkra ugyanolyan felfoghatatlan, mint a milliárd éve kihunyt, ma mégis vakító csillagok, meg az összefutó párhuzamosok, meg a senki földje az élő és élettelen anyag között.
Aki még soha nem töltött teljesen egyedül egy éjszakát az erdőben, csak az hiheti, hogy nem fél a sötéttől.
A sűrű éjszaka sötétjében az ember hajlamos suttogóra fogni az ösztönös félsztől.
Az éjszakában van valami soha meg nem ismerhető titokzatosság. A sötétség segít elfedni a bűnt, mintha szándékosan támogatná a rosszat. A fény az éltető erőt jelenti, a sötét az életerő hiányát. Félünk a sötétségtől, és valóban mintha az életünket szívná el, akárcsak a téli napokban, amikor a Nap sugarai korán hátat fordítanak nekünk, magunkra hagyva minket a gondolatainkkal, félelmeinkkel, emberi nyomorúságunk és bűneink mocskában. Miközben a sötétség nem létezik, az csak a fény hiánya. De ha a fényben ott az élet, akkor a sötétségben ott van a halál.
A sötétség néha segít abban, hogy az ember alaposabban elgondolkozzon néhány dolgon.