Sírvers
(94 idézet)
Életünknek legszebb bajában tört ránk a halál.
Mondjon el egy miatyánkot értünk, ki e sírnál megáll!
Szerettem volna még élni köztetek,
de a sors másképp rendelkezett.
Küzdöttem, de már nem lehet,
szeretteim, Isten veletek!
Én már alszom zúgó lomb alatt,
ó, ne zavard édes álmomat,
borulj síromra halkan, csendesen,
ne félj, nekem már nem fáj semmi sem.
Nyugodjatok, aludjatok,
ti ketten meg nem haltatok.
Lelketek bennünk él tovább.
Jó éjszakát!
Jóság, csendesség, szende hit
s hűség van eltemetve itt.
Áldás lebegjen hű porán,
meghalt ifjan és korán.
Szép volt, mint a hajnal. Róla még a rágalom sem szólt.
Lelke mint a hattyú tolla, oly fehér, oly tiszta volt.
Tán azért szállt olyan messze hagyva gyászt, s fájdalmat itt,
Nehogy a föld beszennyezze lelkének szép álmait.
Csak álom volt az életem,
az élet után sírba tértem.
Porból vettem eredetem,
porba kellett visszatérnem.
Itt aluszom örök álmom,
sírhant fedi maradványom.
Tegnap még pénzem fektettem földbe haszonnal -
Ámde mit ér? ...magam is földbe feküdtem azonnal.
Itt nyugszom sírba zárva
Lelketeknek virágszála
Itt elrejtve nagyon mélyen
E sötét sír belsejében.