Politika
(262 idézet)
Elegánsabb, finomabb dolog alulról megnevelni társadalmat, de felülről gyorsabb és hatékonyabb. Nincs időnk 8 milliárd embernek elmagyarázni mindent, majd egy generáció múlva megint elölről kezdeni.
A választók elvárásával ellentétben a rendkívüli helyzetek nem semmisítik meg a politikai logikát, csak ennek elrejtésére ösztönzik a politikusokat.
Járványhelyzetben bármerre mozdulunk, a legfontosabb, hogy egységesen cselekedjünk. Fogadd el, hogy fönt kiválasztottak egy modellt, és reménykedj, hogy működik, s ha nem, váltanak, és az majd fog működni, ha az sem, akkor a harmadik, vagy negyedik bejön. A legfontosabb, hogy csináljuk, amit mondanak. Ne kötözködj, ha túléltük a vészt, majd elemzünk.
A politikában a legnagyobb illúziók egyike, hogy az örökkévalóság számára építünk.
Ha az elit csak szolgálja a közösséget, de vele vitatkozva nem jár előtte, akkor jövőkép nélküli lemaradó, a politika prédája lesz.
A valóság nem létezik többé, szabad a vásár, semmit sem kell rejtegetni, besúgókra sincs szükség, mert mi magunk vagyunk a besúgók, még akkor is, ha nincs mit besúgnunk.
Sem az irodalomban, sem a politikában egy ember mindent nem bírhat, s ki mindent akar bírni, erőszakot követ el saját tehetségén.
A terrorizmusnak (...) a túlreagálása sokkal nagyobb veszélyt jelent a biztonságunkra, mint maga a terrorizmus.
Mást sem látni a budikban, mint politikai jelszavakat. Ez mindig annak a jele, hogy egy ország elindult lefelé a lejtőn. Már kakálás közben is csak a politikán jár az emberek esze.
A polgár, ha lop, rabol, gyilkol:
jogaitól megfosztják, bezárják.
Az állam, ha lop, rabol, gyilkol:
övé a győzelem, megcsodálják.
A soha meg nem lévő szavazó bizalma könnyebben elnyerhető, mint a mélyen csalódotté. Ez utóbbi megbántva, átvágva érzi magát, őérte sokat kell küzdeniük a politikacsinálóknak, hogy ismét hinni tudjon bennük.
A nyugati átlagszavazó alultájékozott és közönyös, nem csoda hát, ha a modern politika az ő megtévesztéséről szól. Ebből egyenesen következik, hogy a legfontosabb kérdés nem az, hogy mit tudnak az emberek a politikáról, hanem hogy mit nem. Egy lépéssel közelebb is jutunk így ahhoz, hogy miért fölösleges racionális érvekkel fárasztani magukat a politikusoknak, és miért érdemes inkább az érzelmekre hatni.
A politikai kampány nem egy értelmiségi műfaj, mert az a látszatról, a hiedelmekről, a vágyakról szól, és nem morális kérdésekről, és néha a legidiótább okok miatt választanak meg egy-egy jelöltet az emberek.
Az előcsalogatott és felfűtött negatív érzelmek tudják egy családdá, egy politikai közösséggé kovácsolni az embereket. És innen már csak egy lépés, hogy szembekerüljenek bármely más közösséggel, például a külföldiek, idegenek, a menekülők közösségével - ha ezt a politika úgy akarja.