Önmagunk szeretete
(20 idézet)
Az igazi magabiztosság abban gyökerezik, hogy képesek vagyunk feltétel nélküli barátságban lenni önmagunkkal.
Néhány negyven körüli nő azt mondta nekem egyszer, hogy csak most kezdték el megkedvelni önmagukat. Én nem vagyok ilyen hülye. Eldöntöttem. Most kezdem el. Ki szeretné ezt a lányt, ha én nem?
Mennyire egyszerű is lenne, ha varázsütésre megszerethetnénk magunkat, ha nem lenne ennyire könyörtelenül nehéz belenézni abba a tükörbe! Mennyivel könnyebb lenne úgy élni, ha nem ez volna a világ legnehezebb dolga! (...) Ezt a munkát soha nem lehet abbahagyni, pontosabban újra és újra el kell végezni az egészségünk védelmében.
Nem lehet büntetlenül mérgezni magad. Sem kémiai anyagokkal, sem toxikus emberekkel, sem pusztító gondolatokkal. Ha nem vagy képes szeretni magad, az előbb-utóbb felzabál.
Légy óvatos azzal az emberrel, aki önmagát nem szereti - mert másokat sem szeret!
Az égiek azért helyezték önmagunk szeretetét minden más fölé, hogy az ember minden csapás ellenére élni akarjon. Ha önmagunk szeretete csorbát szenved, más szeretetnek sincs helye, és ha önmagunk szeretete túlságosan is megsérül, az ember inkább a halált választja, márpedig ez az égi törvények ellen való.
Nem szeretjük egymást. Azt a képet szeretjük, amink egymásról van. Nagyon kevesen vannak, akik képesek ezt megérteni, képesek egyáltalán elképzelni. Ők vakon hisznek saját teremtő erejükben. Végső soron minden szeretet önmagunk szeretete.
Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket.