Önkritika
(26 idézet)
Álmomban se jutna eszembe olyan klubhoz tartozni, amelynek olyan emberek lehetnek a tagjai, mint én.
Könnyű teljesen elveszni a dolgokról alkotott személyes véleményünkben. Mintha láthatatlan szövegkönyvből olvasnánk olyan utasításokat és mintákat követve, amelyeket nem is értünk. Minél gyakrabban kérdőjelezed meg ezeket az utasításokat és minél gyakrabban teszed ki őket a megtanult bölcsességek kegyetlen próbatételeinek, annál biztosabb iránytűvé válsz saját magad számára. Meggyőződéseid és eredeti gondolataid lesznek, amelyek kizárólag hozzád tartoznak.
Próbálj úgy tekinteni az önkritika minden mozzanatára, mint a fejlődés esélyére. Értékeld a helyükön a hibáidat - minden ilyen alkalom egy-egy lehetőség, hogy kedvesebb legyél önmagaddal, és elfogadd magad olyannak, amilyen vagy.
Dicséretes, hogy ragaszkodsz az álláspontodhoz - de ne feledd: a hagyományhoz való ragaszkodás nem elég. Folyton meg kell kérdezned magadtól: mi van, ha tévedek?
A bölcs ember támadói pártjára áll. Neki még nagyobb érdeke, mintsem azoké, hogy a maga sebezhető pontjait megtalálja. A seb beheged és lehámlik róla, s amidőn ellenségei már diadalmaskodni akarnak rajta, íme, ő sebezhetetlenné vált.
A humor relativizmus. Ha elég kíváncsiak vagyunk, el tudjuk, és akarjuk képzelni azt, hogy milyen lehet a másik bőrében, akkor meg tudjuk tanulni, hogy magunkat kívülálló szemével lássuk. Akkor pedig már nevetni is tudunk magunkon.
A gond az csupán, hogy a józan ítélőképességünk soha nem teljesen józan.
A tudomány a múlt tekintélyének lerombolása útján halad előre. Ha én hajlamos vagyok azt mondani, hogy az, amit ott leírtak, nem jó, nem jól csinálták meg, ugyanezt az értékítéletet a saját munkámmal szemben is alkalmaznom kell. Hogyan lehetek önkritikus? Ez a legnehezebb dolog. Sokkal egyszerűbb másnak a tételét bírálni.
A művészetben önfegyelem nélkül létre lehet hozni kiváló alkotást, de önkritika nélkül nem.
Sokszor az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor nem ismeri el, hogy tévedett, és megy még tovább, és hajszolja.
Ha az ember szellemi épségben kívánja leélni az életét, akkor nem olvasgatja saját írásait.