Önkritika
(44 idézet)
Az ötletek olyanok, mint a csecsemők, mert mindenki azt hiszi, hogy a sajátja cuki, ezért légy objektív, amikor a saját ötleteidet értékeled.
Az élet akkor adja meg, amit akarunk, ha őszinték vagyunk a szeretteinkhez. De ehhez persze őszintének kell lenni magunkkal is.
Kettős tarisznyát aggatott ránk Juppiter:
hátunkon egy, saját hibáinkkal teli,
mellünkön egy, megrakva másokéival.
Ezért nem látjuk meg tulajdon vétkeink,
de másokat ítélni kész vagyunk hamar.
Sok mindent írtam, de amit gyengének ítéltem,
hogy kijavítsa a tűz, én magam adtam oda.
Dúlt az iszonyú harc hét napokon által,
Szitokkal és bőven kiköpködött nyállal,
Végre megállottak a harcosok bőszen,
És mindenik így szólt: Világos, hogy győztem.
Erőfeszítést kíván, hogy megértsük és önmagunkra vonatkoztassuk mindazt, amit rossznak és megvetendőnek tartunk, mert szívesen kikerüljük az ezzel való szembesülést. Ha nem tesszük meg, nem csinálunk mást, mint elbújunk azon mesterséges határok mögött, amelyek köztünk és a külvilágban ellenségként megtapasztalt eszmék és emberek között húzódnak.
A papírkosár tartalma az igényesség és a kritikai érzék mutatója. A magam részéről mindig megkönnyebbültem - így vagyok ezzel ma is -, amikor valamitől sikerül megszabadulnom, amit éppen soknak vagy nem elég hitelesnek tartok. Nem valami rokonszenves, de nem is célravezető, amikor az író minden sorát kinyilatkoztatásnak tekinti.
Szeretek őszinte lenni magammal, és örülök, hogy nem keresek kifogásokat, amikor tévedek valamiben. Ez a leggyorsabb módja annak, hogy az ember fejlődjön.
Ha én szigorú és kíméletlen vagyok magammal, azzal elveszem a lehetőségét annak, hogy más tegye ugyanezt.
Értelmünk arra való, hogy folyton-folyvást ellenvetéseket tegyen; de nemcsak másokkal, hanem önmagával szemben is!
A politikában a "hátraarc" vagy "180 fokos fordulat" fogalmát mindig negatívan ábrázolják. Gondoljunk csak bele egy pillanatra, mekkora butaság ez! Valóban azt akarjuk, hogy a politikusaink - vagy bárki más - akkor is kitartsanak amellett, amit "igaznak tételeznek fel", amikor a bizonyítékok (olykor döntő bizonyítékok) ellene szólnak, különösen annak tudatában, hogy ami tegnap "igaz" volt, az nem szükségszerűen igaz ma is? Vagy inkább olyan politikusokat (és általában vezetőket) szeretnénk, akik a rugalmas gondolkozást testesítik meg, olyan embereket, akik éppoly pragmatikusan képlékenyek, mint a gondolataikat létrehozó agyuk?
A kritika csak akkor objektív kritika, ha önmagát kritizálja a legszigorúbban.
Fontos és szükséges volna, hogy munkánk befejeztekor őszinte barát álljon mellettünk, aki művünket helyesen felfogja s aztán elmondja véleményét: ilyennek kell lennie, amolyanná kell átalakítani. Mivelhogy azonban ennyire beható barátot hiába keresünk, mert minden barátunk szubjektív, tehát önbírálatot kell gyakorolnunk a magunk munkáján s nagy-komolyan arra kell törekednünk, hogy szinte idegen szemmel nézzük meg alkotásunkat. Pontosan latra kell vetnünk, vajon azt más épp oly világosnak tartja s tarthatja-e, mint mi.