Növények
(51 idézet)
Minél hosszabb ideig akar élni egy növény, annál inkább tolerálnia kell a klímát.
Egy kert csak azért olyan megnyugtató, mert a növények nem tudnak szaladni. Képzeljük el, milyen lenne, ha a paradicsomaink, rózsáink vagy magnóliáink mozognának. Kénytelenek lennénk kerítést építeni, hogy magunk mellett tartsuk őket, különben megszökne tőlünk a zöld. Ehelyett elültetjük szépen a cserjéket, bokrokat, füveket, amelyek aztán életük végéig kitartanak ott.
Bolygónkon az életnek csak két formája létezik (néhány, a mélytengerekben található speciális kivételtől eltekintve): az egyik (növények) a napfény segítségével táplálkozik, a másik (emberek és állatok) táplálkozásában a növényekre van utalva. Nem képes szervetlen anyagokból az élethez nélkülözhetetlen szerves anyagokat létrehozni. Ha a kertünkre pillantunk, a zöld fűszálakban és levelekben mindenféle élet motorját láthatjuk.
Ha nem megfelelőek a körülmények, ha nem érzik jól magukat a növények, akkor borús hangulat uralja a pázsitot, fákat és bokrokat. Vagy épp fordítva: ha a növények jól érzik magukat, optimális a vízzel és tápanyaggal való ellátottságuk, és megfelel nekik a hely, akkor nem találkozunk stresszjelekkel. Vajon csupán véletlen, hogy az ilyen kertekben különösen jól érezzük magunkat? Senki sem tudja megmagyarázni, de nem lehetséges, hogy szaglóérzékünk jelzi a tudatalattinknak az ép ökoszisztémát, amelyben minden és mindenki jól van, amelyben jó élni?
A kert egy jól sikerült kompromisszum az ember és a környezete között, amelyben mindkét fél megtalálja a számítását. Ez a kompromisszum mégse tekinthető kőbe vésett szerződésnek, amelyhez mindkét fél feltétel nélkül tartaná magát. A természetet ugyanis nem kérdeztük meg: mi, kerttulajdonosok állítjuk fel a szabályokat. És lehetnek ezek bármilyen tisztességesek, a természet folyamatosan arra törekszik, hogy visszahódítsa a területeit.
A növények megtalálják a helyüket. Forróságban az egyik, kövek között. A másik félig hó alatt, dermesztő szelekben. Amelyiknek nem jár, az esőt sem kéri. Panasz nélkül tudják a rájuk szabott leckét. Igen. Ezen múlik talán minden. Felismerni a senki másra nem érvényes, az abszolút kiszabott, személyre szóló utasítást.
A növény virágot bont, hogy a méhek rászálljanak és megtermékenyítsék. A gyümölcs elszórja magvait, hogy új növények bújjanak elő a földből, amelyek aztán újra virágba borulnak, hogy odacsalják a méheket, amelyek megtermékenyítik, hogy újra gyümölcsöt hozzanak, és így tovább, a végtelenségig.
- Tudod, hogy miért nem beszélnek a növények?
- Rem azt mondta, hogy erősebbek nálunk. Azt mondta, hogy csak az életre koncentrálnak, ezért nincs szükségük szavakra.
- Mégis mi esszük meg őket.
- De azért, hogy élhessünk.
Minden növény, minden állat, amely felnő, tenyészik, majd egyaránt elpusztul, de nem hal meg igazából. Csak az őt formáló erő ölt más-más alakot.
A növénynek gyökere is van, nemcsak virága (...). És ha a földben lévő gyökerek elpusztulnak, akkor vége a szép nagy virágoknak is.
Jaj annak a növénynek, amelynek genetikai programja sehogy nem illik annak a földnek a földrajzi szélességéhez, amelybe elültették!
Valamennyi növény közt a paradicsom látszik a legemberibbnek, lelkes és sérülékeny és könnyen rohad.
A növények nem csak kibocsátják az illatokat - érzékelik is a többiek illatanyagait.
A szeretettel ápolt, a társnak tekintett növény szebben viselkedik, mint a gépiesen gondozott.