Nihilizmus
(55 idézet)
Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vízen -
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.
Minden elmúlik egyszer, de hogy mindezt a sok kínt
- elég nézni a tévét: az úttestre folyó vért,
kiégett szobabelsőt - vagy akár az egérét
a macska karma közt - ezt menti, hogy leforog mind
nyom nélkül valami kozmikus lefolyóban?
Az élet objektíven nézve értelmetlen; tekintetbe véve az Univerzum méretét és a mi kicsinyke szerepünket benne, abszurd dolog azt gondolni, hogy bármiféle kozmikus jelentőségünk lenne.
Cinikus megállapítás, de igaz: kizárólag a depresszióban szenvedő emberek tudják, érzik helyesen, hogy az életnek az égvilágon semmi értelme nincsen.
Az "értelem" szónak csak az egyéni emberi élet szintjén van jelentése. A világmindenség létének nincs "értelme".
Az emberek nem képesek sem rosszat, sem jót tenni. A jó és a rossz csak vélekedés dolga. A bölcs cselekedeteit nem irányítja más, mint a szokás és a hagyomány.
Nincsen sem jó, sem rossz élet. Önmagában semmi sem becsületes, sem nem gyalázatos, sem igazságos, nem igazságtalan, nem kellemes, sem nem kínos, nem jó, sem nem rossz. A vélekedés adja a dolgoknak tulajdonságaikat, mint a só az ételek ízét.
Tavasz, nyár, ősz, tél, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet, születés, élet, halál.
Minden mindegy.
A természetnek nincsenek elvei. A természet semmi ésszerű okkal sem támogatja azt a hiedelmet, hogy az emberi élet tiszteletre méltó. A természet közömbösségében nem tesz különbséget a jó és rossz között.
A boldogságnak és a sikernek egyetlen titka van: mindenbe bele kell szarni. Sőt, fosni. Minél magasabbról. Nem szabad hálát várni, se hálásnak lenni. Nem szabad megbocsátani, de megbocsátást várni se. Senkit sem szabad közel engedni, semmit sem szabad komolyan venni, semmit sem szabad elhinni.
Az emberek a vagyont és a hatalmat hajszolják, tudást és tulajdont szereznek, fiúkat és lányokat nemzenek, házakat és palotákat építenek. De akármit érnek is el, mégsem elégedettek. Akik szegénységben élnek, gazdagságról álmodnak. Akinek egymilliója van, kettőt akar. Akinek kettő van, tízet. Még a gazdagok és híresek is csak ritkán elégedettek. Őket is szakadatlanul kísértik a gondok és félelmek, míg a betegség, az öregkor és a halál el nem hozza nekik a keserű véget. Minden, amit az ember felhalmozott, eltűnik, akár a füst. Az élet értelmetlen rohanás a mókuskerékben.
Minél értelmesebb vagy, annál jobban látod az életet s benne a magad értelmetlenségét.
Hogy az ember olyan okok eredménye, amelyek a legkevésbé sem törődnek a céllal, amelyhez viszik őt; hogy eredete, növekedése, reményei és félelmei, szeretete és hite semmi más, mint atomok véletlen együttesének folyománya; hogy sem a szenvedély, sem a hősiesség, sem a gondolat és érzés intenzitása nem mentheti át az egyéni életet a síron túlra; hogy a korok minden munkája, minden odaadás, minden ihlet, az emberi géniusz minden, Napnál csillogóbb ragyogása arra van ítélve, hogy kialudjék a Naprendszer roppant halálában, és az Ember alkotásának temploma sírját lelje egy romokban heverő Univerzum törmelékei között - mindezek a dolgok, ha nem is teljesen vitán felüliek, de annyira közel állnak az igazsághoz, hogy semmilyen filozófia sem remélhet elfogadást, ha elveti őket.
Minden úgy van jól, ahogy éppen van. A rossz is. A világot nem lehet átformálni, mert maga az ember megváltoztathatatlan. Csak az ideológiák, az önpusztítások mesterségesen megkonstruált okai, ürügyei váltakoztak egymással, de az emberi alaptermészet, amely mindig az ideológiák pajzsa mögé rejtőzik, ugyanaz maradt a történelem folyamán.