Napfelkelte
(12 idézet)
- A boldogságnak több fajtája létezik (...). Egyes fajtáihoz nem kell bizonyíték.
- Mint például a napfelkeltéhez?
- Pontosan. (...) Egy napfelkeltében egyszerűen nincs semmi szomorú.
Egy szép napfelkelte üdítőbben hat az ember kedélyállapotára, mint bármi más. A hideg sör kivételével.
- Akkor nézd a napfelkeltéket, azok mindig vidámsággal töltik el a lelket. Egy új nap kezdete, egy...
- Igen, de mindez egyedül nem érdekes. Ha egyedül nézel valamit, azt nem is látod igazán!
A nap és a napfény elérésének leggyorsabb módja nem az, ha nyugatnak vesszük az irányt és a lenyugvó nap nyomába eredünk, hanem ha elindulunk kelet felé és belevetjük magunkat a sötétségbe mindaddig, amíg végül megpillantjuk a napfelkeltét.
Minden nap van napfelkelte és naplemente is. Kiválaszthatod, melyiket szeretnéd. Elindulhatsz a szépség irányába.
Ha nem hiszünk abban, ami még nincs, de lehet, akkor semmi értelme fákat ültetni, gyerekeket a világra hozni vagy akár a napfelkeltében gyönyörködni.
A közönség megtapsol egy tűzijátékot, de nem tapsol egy napfelkeltének.
- Az élet gyönyörű (...). Nézd csak meg egyszer a napfelkeltét a rét illatozó virágai között pihenve, vagy csodáld meg a nyárvégi csillaghullást! Olvass el néhány igazán izgalmas könyvet, és merülj el a gyermekek önfeledt mosolyában. Ússz egy jót egy tiszta vizű hegyi tóban, és fuss az őszi ruhába öltözött, színes levelű fák között! Lásd meg az emberekben a jót, és a te létezésed is jobbá válik!
- Mindez nagyon szépen hangzik, de nem győztél meg (...).
- Légy szerelmes, és akkor számodra is szebbé válik a világ!
Imádom a napfelkeltét, a reggelt. Ez a kedvenc napszakom. A levegőben ott bujkál az új nap minden lehetősége. Bármi történhet ma.
Van a napkelte... a lenyűgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt. Megunhatatlan. De van, amikor nem így kel a Nap. Nem színekbe burkolózva, nem talányosan játszva, nem tündökölve. Hanem talán kócosan, álmos szemekkel, gyűrött arcocskával, nyűgösen. Nem ragyogva, nem pompázva. Mégis, mégis ez a legszebb napkelte, minden napfelkelte közt a legcsodálatosabb. Aki talán minden reggel ilyen, kócos, álmos, gyűrött, nyűgös... mégis, megunhatatlan. Mert a legszebb napkelte. Ő. A Kedves...
Létezik ilyen napkelte.
A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.