Múlt
(35 idézet)
Az elmúlt időnek sokféle árnyoldalát látjuk, de értékét is, mert a gondolatok letisztulnak, az érzelmek megerősödnek vagy erőtlenednek, és hisszük, hogy az idő távlatából a legjobb döntést hozzuk.
A múltakra vonatkozó ismereteknek közvetlenül semmi hasznát nem vehetjük, hiszen életünk még változtatható része mindig a jövőben folyik le.
A múlt is bizonytalanná vált, és azóta is cseppfolyós, villódzó, néha szemrehányóan, néha szivárványosan remegő minden.
Az élet három részre oszlik: ami volt, ami van és ami lesz. Ezek közül az, amit éppen élünk, rövid; amit élni fogunk, bizonytalan, amit leéltünk, biztos. Ez utóbbi ugyanis az, amivel szemben a sors elvesztette hatalmát, senkinek a fennhatósága alá nem vethető. Ezt azok, akik elfoglaltak, elvesztik: nincs ugyanis idejük visszatekinteni a múltbeli eseményekre, vagy ha lenne is, kellemetlen visszaemlékezni a bánni való dolgokra.
A múlt csak pillanatok sorozata. Minden pillanat teljes és tökéletes, mindegyik egy-egy szem az idő gyöngysorán.
A múlt
Képlékeny, mint a pletyka,
megfoghatatlan, mint a rémhír,
idillé apad, mint a népdal,
hegyesre kopik, mint a rágalom,
rövidre zárul, mint a vicc,
méreggé bomlik, mint a pánik,
csömörig eltölt, mint a sláger,
szívünk körül döng, mint a döglégy.
Spirituális utazásunk azon a napon kezdődik, amikor elhatározzuk, hogy megbékélünk a múltunkkal.
Köss békét a múltaddal! Békélj meg azokkal a nehézségekkel, amiket átéltél! Csak így lehet nyugodt és békés életed.
Palackba zárhatod a múltat, de a tegnapot nem tudod elcsípni. A régi szép idő attól szép, hogy elmúlt.
Ami évek előtt boldogság lett volna, az most elkésve csalódás lehetne.
Aki nem ismeri a múltat, nem ítélheti meg a jövőt. A múlt az a talaj, amelyen állunk. Tanítómesterünk, megmutatja, hogy milyen hibákat nem szabad újra elkövetni és mit kell tenni.
Múltunk márpedig nem befejezett! Átírható, értelemmel betölthető, jelentőséggel felruházható, hogy a végén a múltunk (ön)értékelése elvezessen a jelen önbecsüléséhez és a jövő önbizalmához.
Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vízen -
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.