Lovaglás
(15 idézet)
Egy nő, aki jobban kedveli a magányos sétákat, mint a lovaglást (...), nem a legjobban élvezi az életet.
Csak mert tudsz egy lovon lovagolni, még nem jelenti azt, hogy bármelyiket megülheted.
Az élet egyetlen olyan pillanata sem kárba veszett idő, amit nyeregben töltünk.
A lovaglás egyfajta magatartásforma is, hiszen a ló megtanítja az embert viselkedni.
Azt csinálhatom, amihez értek, amit mindennél jobban szeretek. Hobbi ez, de a lehető legkomolyabban fogom fel, mondhatnám, hivatásszerű hobbi. Hajtom a lovaimat, s megpróbálom belőlük is, magamból is a maximumot kihozni.
Gyakran hallja az ember, hogy egy verseny győztese az egész kör alatt beszél a lovához, áthízelgi azok fölött a hatalmas akadályok fölött. Mégis, ha valaki megkérné, hogy írja le azt a kört utána egy televíziós interjúban, az illető teljesen kuka lenne. Ezek a test emberei, és a test dolgában gondolkodnak, sokkal inkább otthon vannak a lovak világában, mint az emberekében, és senkiben nem bíznak, aki egy kicsit is tanult, mert mellettük kevésnek érzik magukat. De ne becsülje le őket. Attól, hogy nem művészei a beszédnek, még nem jelenti azt, hogy nincsenek mély érzéseik.
Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom.
Tudom, hogy a lovaglásban és a lovak körüli teendőkben sok kockázat van - mint ahogyan az élet más területein is. De kockáztatnunk kell, különben nem ér semmit az egész. (...) Ha nem teszed, mindig azon fogsz töprengeni, mi lett volna, ha...
Nem öröm a lovaglás, ha a ló még a zabláját sem rántja meg soha.
Véleményem szerint természetes lovaglás nem létezik. Egyszerűen azért nem, mert maga a lovaglás egyáltalán nem természetes.
A lovaglás ugyanarról a tőről fakad, mint a szerelem, testek-lelkek közösítéséről szól, harmóniavarázs vagy szenvedélyes küzdelem is lehet belőle.