Krónikus betegség

(19 idézet)

Nem vagyok hálás a kínjaimért. Azért viszont igen, hogy mindezek ellenére milyen emberré váltam.

Lara Parker (laraeparker)

Attól még, hogy az endometriózis mekkora pusztítást végzett az életemen, megmutatta az erőmet is. Arra kényszerített, hogy időről időre szembenézzek a legnagyobb félelmeimmel, és bebizonyítsam magamnak, hogy túl tudok lépni rajtuk. Megadta nekem azt a gyönyörű képességet, hogy ne csak részvétet érezzek azok iránt, akik szenvednek, hanem valódi empátiát is. Harcossá tett - nem csupán a betegség ellen, hanem az életem minden és bármilyen szarsága ellen. Rákényszerített, hogy értékeljem egy kicsit jobban az élet apró pillanatait, mert számomra ezek tényleg nagyon illékonyak. Rákényszerített, hogy értékeljem az ellenálló képességemet, még akkor is, amikor nem igazán érzem magam teherbírónak.

Lara Parker (laraeparker)

Az egészségről leginkább azt tanítják nekünk, hogy vagy haldoklunk, vagy még nem találtuk meg a megfelelő orvosságot. A kettő között nem maradt sok hely, itt kell élnünk nekünk, akiknek krónikus fájdalmaink vagy betegségeink vannak. Mert még ha kapunk is indokot a fájdalmunkra, ahhoz nem jár megoldás. Így mi a köztes helyen maradunk - meggyőződve arról, valahol létezik egy megoldás a kínjainkra, míg igyekszünk elfogadni azt is, hogy már megtettünk mindent, amit csak lehetett.

Lara Parker (laraeparker)

Krónikus fájdalommal élni olyan, mintha állandó harcban állnál. Soha nem teheted le a fegyvert, hogy pihenj, állandó készültségben kell lenned.

Lara Parker (laraeparker)

Azt szokták mondani, minél tovább vársz valamire, annál jobban értékeled, amikor megérkezik. A krónikus fájdalom esetében ez az, amikor végre eljön a fájdalommentes nap... ám akkor a nagy részét azzal töltöd, hogy amiatt nyugtalankodsz, mikor tér vissza a fájdalom. Ettől az aggódástól és várakozástól soha nem szabadulsz, függetlenül attól, hogy hány jó napod van egymás után. Mert ha egyszer megtudod, milyen, amikor a tested fellázad ellened, akkor többé nem felejted el. És az időd nagy részét azzal fogod tölteni, hogy próbálod megelőzni a következő alkalmat, és idegeskedsz, hogy mégis mikor fog elkerülhetetlenül bekövetkezni.

Lara Parker (laraeparker)

Krónikus betegséggel küzdő sorstársaim hajlamosak rá, hogy már azelőtt eldöntsék magukban, a többiek mit gondolnak a problémájukról, mielőtt esélyt adtak volna nekik, hogy véleményt alkossanak, vagy kimutassák az érzéseiket. Én biztosan ilyen vagyok. Ez távol tartja a rossz embereket, az biztos. Viszont a jó embereket is távol tarthatja.

Lara Parker (laraeparker)

Ez az, amit nem mutatnak a filmekben vagy a tévében. Nem tárják fel, milyen krónikus betegséggel élni - amely nem tűnik el, ha egyszer már megoldottad. Akkor sem tűnik el, ha már hetvenötször vagy háromszázharmincnyolcszor beszéltél róla részletesen. Még mindig ott van, kitart, elszarja a dolgokat.

Lara Parker (laraeparker)

Krónikus betegségekkel küzdő emberként folyamatosan tehernek érzem magam, és ezért gyakran túlságosan szégyellem azt kérni, amire igazán szükségem van egy barátságból. Majd később, mivel kényelmetlen számomra kérni valamit, a többiek pedig érthetően nem emlékeznek minden részletére annak a betegségnek, ami nekik nincsen, azt kezdem feltételezni, hogy egyszerűen nem törődnek a dologgal. Az emberi agy és az érzelmek fura működését bizonyítja, hogy észrevettem, néha egyszerűbbnek tűnt mérgesnek és idegesnek lenni a barátaimra, mint megalázkodni és segítséget kérni. Hány alkalommal kérheted meg a barátaidat, hogy maradjanak melletted a lakásban, és ne menjenek el bulizni? Hányszor kérheted meg őket, hogy olyan vacsorázós helyet válasszanak, ahol vannak olyan ételek, amelyektől nem kínoz majd még több fájdalom? Hányszor kérhetsz olyan dolgokat, amelyek kényelmesebbé teszik az életedet, anélkül, hogy azt éreznéd, mindig minden rólad szól? Az igazság az, hogy nem hiszem, hogy a barátaim bánnák, ha kinyitnám a számat, és elmondanám, mire lenne szükségem ahhoz, hogy több támogatást és kényelmet érezzek. Miért is bánnák? A helyükben én biztos nem bánnám. Azonban amikor az egész létezésem tehernek tűnik, nem olyan könnyű még több segítségért fordulni másokhoz.

Lara Parker (laraeparker)

Azok, akik nem krónikus betegek, végtelen lehetőséggel (...) kezdenek neki a napjuknak. Legtöbbször nem kell aggódniuk a cselekedeteik hatása miatt. Azonban a krónikus betegeket nem illeti meg ez a luxus. Nekik stratégiailag végig kell gondolniuk a napjuk összes mozzanatát, és hogy miként befolyásolhatják a tüneteiket.

Lara Parker (laraeparker)

A krónikus betegség nem tesz minket rossz munkaerővé. Nem leszünk tőle lusták, sem felesleges pénzkidobás a cég számára. Komolyan hiszek abban, hogy a problémánk miatt csak keményebben dolgozunk. Úgyhogy amikor a következő alkalommal ki kell venned egy nap betegszabadságot, emlékezz erre! Mert lehet, hogy az a munka, amit kibírható fájdalom mellett végzel, bőven kárpótolja azokat a napokat, amelyeket ki kell hagynod.

Lara Parker (laraeparker)

Előbb vagy utóbb sajnos mindenkinek eljön az idő az életében, amikor el kell gyászolnia egy élet elvesztését. Azonban nekem sokáig tartott felismerni, hogy egy másik életet is el kellett gyászolnom - a sajátomat. Vagyis inkább azt, amelyik a betegségeim miatt soha nem lehetett az enyém.

Lara Parker (laraeparker)

Bár soha nem akarom elveszíteni a remény apró magját, hogy egy nap a fantáziaéletem vagy valamilyen változata elérkezik, tudom, hogy nem egészséges olyasmihez ragaszkodni, ami többé már nem létezik. És ha így teszek, azzal értékes időt pazarolok el, amit arra az életre fordíthatnék, ami tényleg az enyém. Amelyiket épp most élem. Az biztos, hogy nem ezt az életet akartam magamnak. Nem. De ez az egy van. És ahhoz, hogy éljek, meg kell találnom a módját, hogy mindezt elfogadjam.

Lara Parker (laraeparker)

Amikor krónikus betegséged van, ki kell választanod, mi az, amiről lemondasz. Nem mondhatsz le mindenről, mert ha így tennél, olyan élet lenne az osztályrészed, amit nem érdemes élni. Nagyon át kell gondolni, mi az, ami marad, és mi az, ami megy.

Lara Parker (laraeparker)

Nem voltam hajlandó elismerni, hogy beteg vagyok, úgy éreztem, így időn és téren kívül tudom tartani a betegséget, az így csak a fejemben létezik. Ha mások is tudnának róla, akkor valódivá válna, és egész életemet betegként kellene töltenem.

Sally Rooney

A krónikus betegek esetében a "halál" szerintem már az életben megjelenik, akár több nappal az elmúlás előtt. Szakkifejezéssel "facies Hippocratica", vagyis "hippokratészi arcként" írják le azt a szövegben pontosan soha vissza nem adható arckifejezést, amely az elhunytakon látható, és a haldoklókra is jellemző.

Erdős Attila

Kapcsolódó kategória: Egészség

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom