Kritika
(63 idézet)
Soha ne kritizálj nyilvánosan senkit vagy semmit, hacsak nem morális vagy etikai kérdésről van szó! Minden negatív dolog, amit kimondasz, legalábbis képes tönkretenni valakinek a napját, vagy ami még rosszabb, összetörni a szívét, vagy egyszerűen csak egy jövőbeni lehetséges szövetségesből olyasvalakivé változtatni, aki soha nem fogja tudni elfelejteni, hogy undok vagy igazságtalanul kritikus voltál vele.
A dicsérő kritika legyezi a hiúságom, melengeti a szívemet. A negatív véleménynek - ha nem buta, rosszindulatú akadékoskodás, akkor -, legyen az akár nehezen feldolgozható, örülök. Mert az már nem is kritika, hanem jó tanács.
A jó kritika, még akkor is, ha kegyetlen, szakmai érvek alapján bírál. Ezért az alapállása az: én elfogadom azt, akit kritizálok. Ha ez nincs meg, akkor az nem kritika, hanem egy vélemény.
Az igazi kritika sohasem lesújtó, és az igazi bírálat és igazmondás sohasem kíméletlen.
Igyekszem illúziók és téveszmék nélkül élni, és azt hiszem, ez talán feljogosít arra, hogy kritizáljam és elutasítsam másokét, legalábbis amíg ők nem hajlandóak maguknak megtartani a fantazmagóriáikat.
A kritika akkor érdekes, ha keményen beszól, megmondja a tutit, leleplez, hogy meztelen a király, csak ne nekünk címezzék - ez az általános nézet.
A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak.
Az még rendben van, ha én olykor-olykor hibáztatom magam, de ha te teszed ezt, az már más! Ugye milyen meglepő? Mi vígan kritizálhatjuk a viselkedésünket, az anyukánkat, az arcunkat, a barátainkat, az alakunkat, de jaj annak, aki kritizálni merne minket, az anyukánkat, a barátainkat.
A kritikát sosem szabad komolyan venni (...). Az első novellámat durván lehúzta egy bizonyos kritikus. Én eltűnődtem, és maró megjegyzésekkel illettem a kritikust. Azután egy napon újraolvastam a novellát, és rájöttem, hogy igaza volt! A történet sekélyes és rosszul szerkesztett!
Minden kritika: önvallomás. A kritikus önarcképe, és a saját öntévesztéséről tett beismerés.
Kritikánk voltaképpen csak szemére veti másnak, hogy nincsenek meg azok az erényei, amelyekről azt véljük, hogy nekünk megvannak.
Jobban örülök egyetlen intelligens ember éles kritikájának, mint a tömegek gondolkodás nélküli elfogadásának.
Nem az a baj, ha a kritika szubjektív, nem is lehet más, hanem az, ha hiányzik a személyiség fedezete. A személyiség nem vonható ki a bírálatból, mindegy, hogy napi zsurnalisztáról vagy tudományos elméletek érvényesítőjéről van szó.