Középkorúság
(11 idézet)
Semmi értelme úgy megöregedni, ha közben minden szórakozástól gondosan elzárkózunk. De ha ugyanannyira élvezni akarjuk életünk második felét vagy kétharmadát, mint az elsőt, akkor vigyázzunk a testünkre. Lehet, hogy rémesen unalmasnak és középkorúnak hangzik, amit mondok, de ha az ember egyszer tényleg eléri a középkorúság határát, egyáltalán nem tűnik majd butaságnak ez a szabály.
Ahogy beleöregszünk a középkorúságba, valami más változni kezd. Csökken az energiaszintünk. Megszilárdul az egyéniségünk. Tudjuk, kik vagyunk, és elfogadjuk magunkat, azokkal a tulajdonságainkkal együtt, amelyekért nem vagyunk odáig. És ez érdekes módon felszabadító. Már nem kell szívózni mindenért. Az élet olyan, amilyen. Elfogadjuk a ragyáival együtt.
Mindig úgy véltem, az ember olyan, akárcsak a fű tavasszal: erős, egészséges, zöld, és ha eléri a középkort, akkor megfakul. Úgy, mintha ősz lenne, akárcsak a fűszál, amikor bevégzi. Eltűnik, és soha nem tér vissza. Pont úgy, akár egy fűszál. Igen, aki meghal, annak bizony vége. Legalábbis így gondolom, mióta felnőttem.
Manapság alapkövetelmény: az életednek mindössze két szakasza lehet, gyermekkor és ifjúság. Utóbbi kábé hetven évig tartson! A középkorúság és az öregség nem játszhat a pályán. A fiataloknak nincs szükségük eleik tudására, élettapasztalatára, úgy hiszik, bárminek utánanézhetnek az interneten.
Érdekes megfigyelni (...), hogy fiatal lányok mindig úgy fésülködnek, mint valamelyik filmsztár, mert arra akarnak hasonlítani. Középkorú nők viszont gyakran viselik ugyanúgy a hajukat, mint fénykorukban, mert a saját fiatalkori lényüket szeretnék visszavarázsolni.
A nevetésünkből kihallottuk a fiatalságunkat, az pedig nem teljesen veszélytelen, amikor az ember a középkorúság küszöbére érve, az életben megrekedve, hirtelen hangokat hall a fiatalkorából.
Ne gondold, barátom, tényleg ne, hogy egy gyermektelen, középkorúnak mondott magyar asszony élete méznyalás - jóval inkább magány, unalom, árnyék, céltalan körbe-körbefutkosás, ködszurkálás.
Amikor végre megérted, hogy nem halsz bele abba, ha összetörik a szíved, (...) az már csalhatatlanul jelzi, hogy középkorú lettél.
Fiatalon átugrottam az akadályt, középkorúan megkerültem, öregen lefekszem az árnyékába.
Az öregember mindent hisz, a középkorú mindenben kételkedik, a fiatal mindent tud.
Onnantól vagy középkorú, hogy az emlékeid fontosabbak, mint az álmaid.