Karantén
(12 idézet)
Hetek óta karanténban élünk. Csak alapos indokkal mehetünk le az utcára, kerülnünk kell a másik embert, szeretteinket sem ölelhetjük meg, legfeljebb videócseten nézhetjük egymást. A mindennapi életünkben ismét veszélyek leselkednek ránk. Új kihívásaink: hogyan tudjuk erősíteni az immunrendszerünket, hogyan kell helyesen levenni a maszkot, hogyan kell helyesen kezet mosni. Távolságtartások: séta közben kettő, futás közben tíz, biciklizés közben húsz méter. Amint belépünk a lakásunkba, fertőtlenítőszerrel permetezzük le a kulcsunkat és a tárcánkat, hipóba áztatjuk a banánt, befekszünk a kádba, hajat mosunk. Aztán csak bámuljuk a fürdőszobaplafont. Ébren vagyunk, de mintha álmodnánk az egészet, álmunkban aztán a kezünket sikáljuk, ha pedig felébredünk, szeretnénk máris tovább aludni, átaludni ezt az egészet.
Próbálunk előrenézni, de hát kilátás csak a holnapra esik, a holnap meg ugyanez a nap, vagyis hát megint egy pont ugyanilyen nap - már szerencsés esetben.
Minden lakás olyan, akár a mókuskerék, toporgunk önismétlő rácsain, miközben így elénk táruló távlatai szédítően beláthatatlanok.
A karanténállapot a jövőt is bezárja. Ezt úgy értem, hogy a járvány belsejéből nem igazán lehet kilátni.
Érdekes, hogy a szkájp milyen sokféleképpen képes közelebb hozni egymáshoz az embereket.
A válóperes ügyvédek lesznek a koronavírus igazi nyertesei. Most a tartósnak hitt házasságok is tönkremennek.
Alapjában véve mindnyájan quarantaine-ben élünk ezen a világon, amíg engedélyt nem kapunk a nagy égi utazásra.
A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked.
Ha karanténba helyezünk három embert, háromszázmillió másikat rémisztünk halálra.