Karácsonyi hangulat
(29 idézet)
Nálunk karácsonykor összekeveredik a fa tűleveleinek, a karácsonyi füstölőnek, a mézeskalácsnak, a narancsnak, a fahéjnak és a kakaónak az illata, számomra ennél finomabb nem létezik.
Nem furcsa, hogy bár az ember pontosan tudja, mit jelent a karácsonyi hangulat, mégis nehéz leírni az érzést? A karácsonyi hangulat valami puha, plüsshöz hasonlító érzés, amitől bizseregnek a lábujjaink és egy kicsivel szaporábban ver a szívünk, de nem annyira gyorsan, hogy kellemetlen legyen. A karácsonyi hangulat olyan érzés, amitől az embernek kedve támad kitárnia a két karját és magához ölelni valakit. A karácsonyi hangulat dalra fakaszt, mosolyra késztet, és gombócot ültet a torkunkba. Mindezt egyszerre. Ha a karácsonyi hangulatnak színe is lenne, meleg sárga lenne, noha a karácsony maga piros. A karácsonyi hangulat ugyanis a bensőnkben világít, mint valami fáklya.
Amióta nem kimondottan a karácsonyt, hanem a szeretetet ünnepeljük, egy átlagos családi vacsora is ünnepi hangulatban telik.
A karácsony nem fog csak úgy a semmiből bekopogtatni és ránk köszönteni, nekünk kell tennünk azért, hogy megteremtsük magunkban is az ünnepi hangulatot.
Butaság lenne (...) a régi karácsonyok hangulatát keresni, mert az már nem fog visszatérni. Új hagyományokat kell teremteni, amiket ugyanúgy a magunkénak érezhetünk családilag.
Túl vagyunk ingerelve, mire eljutunk a karácsonyig, telítődik vele az ember. (...) Nem a temérdek ajándéktól vagy a százféle süteménytől lesz meghitt a karácsony - a kevesebb is elég.
Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól.
Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben.
Szent karácsony éjszakája...
táncot jár a gyertya lángja.
Szól a csengő: csingiling.
Karcsú fenyő ága ring.
Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is.
Van egy este, évről évre, ami hozza a formáját, bármi történt is az azt megelőző hónapok során - egy este, ami minden körülmények közepette/ellenére megvan, megtörténik, működik. Egy este, amikor a bunkó is megrendül egy kissé, az agresszív is megcsendesül: combja mellé ejti kezét, s ha nem is látott semmit, csak nagy feketeséget, magába néz. Amikor autentikusnak tűnnek a színpadias, giccsbe hajló, túlspilázott díszletek. Egy este, aminek a hangulatát annyiszor keressük majd a következő év során.
Mama minden évben készített ilyen mézeskalácsot, több száz darabot, tojásfehérjébe kevert porcukorral kicirkalmazva, mákkal, kókusszal, több színű cukorgyönggyel díszítve. (...) A lényeg viszont nemcsak a sokféleség és a díszítésbeli változatosság volt, hanem a hatása. Aki rácsodálkozott ezekre a süteményekre, valami melegség, karácsonyi hangulat, békesség járta át, és a késztetés arra, hogy ő is hozzájáruljon valamivel az ünnephez.
Sütiillat, ölelések, a csillagszóró sziporkázó tűzesője, mohón és kíváncsian szétmarcangolt díszcsomagolások, könnyes és meghatott tekintetek, egy atyai tenyér simogatása a fejünkön, gyertyafény, dér az ablakon, a ropogó hó szimfóniája a széllel, összetartozás és egymásra találás. Ne csak egyszer, ne csak ezen a napon gondolj azokra, akiket szeretsz, hanem mindig!
Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt.