Jövőbe tekintés
(16 idézet)
A bölcset jó sorsában már a holnap
ijeszti, jajgat, sír, bajt várva, bút,
balsorsában meg víg nótát dalolgat,
mert tudja, hogy hamar jobb sorsra jut.
Az idő és a világ nem áll meg. Az élet törvénye a változás. És azok, akik csak a múltra vagy a jelenre figyelnek, biztosan elszalasztják a jövőt.
Nincs értelme búslakodni azon, ami volt, inkább örömmel kell fogadni azt, ami jön.
Az emberek eddigi hosszú történetük során mindig szerettek volna valamiféle előrepillantást vetni az utódaik jövője vagy legalább a sajátjuk felé. Sikertelenül. Kizárólag a stabilis társadalmak valamennyi ideig állandó életének jövőjét, a változatlanságot lehet megjósolni. Ennek egyszerű oka van, hiányzik a leíró nyelv a jövő szerkezetének feltárásához. Részletesebb magyarázat helyett gondoljanak csak arra, ha mondjuk 100-150 évvel ezelőtt jósolgattunk volna a mai időkről, milyen lehetett volna a leírása televízió, mobiltelefon, internet nélkül, még a vírus szót és fogalmát is csak mintegy 120 éve ismerjük.
Az elemzőt ne tartsa vissza, hogy nem tudja, mit hoz a jövő; nem is tudhatja. Csak a sarlatán vágja rá azonnal a választ, ezzel tanúsítva tudatlanságát. A szaktudás abban nyilvánul meg, hogy az elemző tanulmányozta a múltat és a jelenhez elvezető folyamatokat, járatos a jelenségek és okaik mibenlétéről alkotott elméletekben, és ezek alapján vannak elgondolásai a jövőkről. Jövőkről - többes számban. Mert a végén, ex post, valóban egyfajta módon történik meg a dolog, ám addig sokféle módon alakul.
A történelem (...) arra tanít bennünket, hogy a jövendölés képessége rokon értelmű a hatalommal.
Engedd el végre a múltadat, és kezdj el élni! Égesd fel azokat a hidakat, amelyek mögötted vannak, hogy még csak véletlenül se fordulj vissza az úton! Mindig csak előre menj!
Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, "valaha mik voltunk", de inkább átnézni, "idővel mik lehetünk s mik leendünk".
Ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét... De nem tudom. A múlt már mögöttem van. Most az volna a legjobb, ha többé nem gondolnék arra, ami volt. Ideje elfeledni a múltat és a jelenbe meg a jövőbe nézni.
A jövőbe tisztábban láthatunk, mint a múltba. (...) Az élet olyan egyirányú utca, ahol legtöbbször még a hátrapillantás sem lehetséges: mert nem a múltat látja meg az ember, hanem az emlékeit.
Hogyha túlságosan előretekintünk a jövőbe, akkor könnyen orra bukhatunk abban, ami a lábunk előtt hever.
Ha vitát nyitunk a múlt és a jelen között, felmerül a veszélye, hogy elveszítjük a jövőt.