Író
(56 idézet)
Az írót, mint alkotó művészt, aki újat is ad - mert hiszen ez a lényege - feltétlenül egy magasabb rendű emberként fogom fel, mint átlag olvasóját. Ezen nem is érdemes vitatkozni.
Az írókat régen az énekes madarakhoz hasonlították. (...) Két fő fajtája létezik: hasznos és kártékony. Hasznos madár az író, ha a mindenkori éppen érvényes párthatározatot versbe, regénybe, dísztáviratba stb. formálja. Kártékony az olyan író, (...) akinek véleménye van. A hasznos írónak magas kitüntetéseket, díjakat kell adni. A kártékony írónak még magasabb díjakat kell adni, de ha ez nem használ, le kell csukni őket.
Vannak nem írók és írók is, akik csak máshonnan szerzik, bevásárolják vagy lopkodják a gondolatot. Vannak mások, akik csereberélik; termelik is, kölcsön is kérik; adják is, veszik is. És vannak olyanok is, akik a nagy gondolatvásárban nem a keresők, hanem a kínálók (néha talán a hasztalanul kínálók) közé tartoznak.
Az író, szándéka szerint, mindig összegez. Huszonöt vagy harminc évesen éppen úgy, mint mondjuk hatvanéves korában, - csak egyre óvatosabban. "Összegez" már akkor is, amikor még csak hiszi magáról, hogy író, - sőt akkor a legmerészebben.
Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat.
Van az írásnak egy megtanulható része - ez szinte biztos. De az is biztos, hogy tehetség nélkül senkiből nem lehet egyetlen iskolában sem írót faragni. De ha van tehetség és van szorgalom, akkor lehet tanácsokkal, véleményekkel egyengetni egy ifjú író útját.
Az embernek törődnie kell a saját boldogságával az íráson kívül, épp azért, hogy legyen ereje elviselni azt, amit az írásban végig kell csinálni.
Emberi ösztöneink azt feltételeztetik velünk, hogy a legtöbb dolog egyáltalán nem érdekes. A tévé távirányítójával váltogatjuk a tévécsatornákat, tíz adásba is belenézünk, míg az egyik mellett döntünk. A könyvesboltban húsz regénybe is beleolvasunk, aztán kiválasztjuk azt az egyet, amit akarunk. Megszűrjük, rangsoroljuk, megítéljük a lehetőségeket. Kénytelenek vagyunk ezt tenni, hisz rettentő sok választási lehetőség van. De ha az ember író akar lenni, nap mint nap meg kell küzdenie ezzel az érdektelenség-sugalló ösztönnel. A sampon nem tűnik érdekesnek? A fenébe is, muszáj annak lennie, és ha nem az, akkor is azt kell hinnem, hogyha elindulok ezen a nyomon, valami érdekesre bukkanok.
Az író más szerzők könyveiből merít, míg a normális emberek dézsából, levesestálból, nyári vasárnapi ebéden uborkasalátából, téli esteken forralt boros fazékból.