Internet
(97 idézet)
Bonyolult világban élünk, ahol az internet és a globalizáció hatalmas terében folyton olyan dolgok ütköznek egymással, amelyek máskor lazán ellebegnének egymás mellett. Mert nem ugyanaz, ha ott ülünk valakivel szemben és a szemébe kell mondanunk valamit, vagy pedig a számítógépünk billentyűzete fölé görnyedve kikürtölünk valamit a térbe, aztán kimegyünk kávét főzni, és már meg is feledkeztünk a dologról, miközben a másik jeges borogatást szorít a púpjára, amelyet a rasszizmus bunkósbotjával mi "növesztettünk oda", vagy dühtől habzó szájjal választ fogalmaz, amelyet mi már el sem olvasunk, mert, mint mondtam, éppen kávét főzünk.
A Facebook és egyéb adathalász közösségi oldalak folyamatosan gyűjtögetik rólunk az információkat, az okostelefonok egyben lehallgatóállomások is. A kormányok, a NASA, a háttérhatalom hiába igyekeznek rejtegetni a Top Secret ügyeket, már nem csak a WikiLeaks tevékenysége által, hanem egyéb csatornákon is napfényre kerülnek. Kíváncsi vagy a múltban hermetikusan elzárt, rejtett tudásra? Érdekel mondjuk az alkimista mágusok legtitkosabb tudománya? Keress rá a Google-ban az alkímia szóra, és meg fogsz lepődni. Konkrét tananyagokat találhatsz, amikből kiképezheted magad alkimistává. Szokj hozzá, hogy nincsenek többé titkok.
Ha a legtöbb kattintás nyer, akkor meg kell kezdeni átalakítani a világunkat, kattintással formálni, amilyennek akarjuk, mert a kattintás egyben állásfoglalás. Úgyhogy kattints felelősségteljesen!
Biztosítani az alkalmazottak számára az internet-hozzáférést olyan, mintha azt mondanák nekik, hogy dolgozzanak, ha kedvük tartja.
A sikeres számítógépes keresés titka a megfelelő kérdésfeltevés. Pontos kérdés hiányában a világ összes adatához való hozzáférésnek sem volt semmi haszna.
Az "itt és most" ittje kezdi elveszíteni a jelentését. Még mindig a "most"-ban élünk, de már nem az "itt"-ben, legalábbis már nem magától értetődő természetességgel. A világ másik felén vagy tőlünk néhány utcányira élő emberekkel csetelünk, a fizikai távolság nem számít.
Az, hogy hol tartózkodik az ember teste, semmit sem mond arról, hogy hol van lélekben, vagy mire irányulnak az érzékszervei. Az ember figyelme egy apró képernyő közvetítésével egy definiálhatatlan online térbe vész; itt kerül sor a találkozásra a másikkal, aki úgyszintén nincs teljesen jelen azon a helyen, ahol a lába a földdel találkozik.
Külső memória formájában mindnyájan magunknál hordunk egy memóriát: a mobiltelefonunkban és a komputerünkben. Többé nem szükséges megjegyeznünk a dolgokat. A tudás már nem az az olvasással, újraolvasással, összpontosítással és gyakorlással elsajátítandó dolog, mint régen, hanem eleve rendelkezésre áll. Lehetsz tudatlan, hiányozhat belőled minden érdeklődés, és mégis az ismeretek végtelen tárházával rendelkezhetsz. Az internet nem tesz különbséget ember és ember közt, csak legyen hozzáférése.
A folyamatos online jelenlét káros is lehet, mert eltereli a figyelmet a valódi minőségről.
Elég, ha beleolvasunk bármelyik honlapon a kommentek sorába, és máris kijózanító ízelítőt kaphatunk az ellenszenvből és az antihumánumból, amivel embertársaink egymás iránt viseltetnek.
Emlékszel rá, mikor történt utoljára, hogy egy nyaralás alkalmával nem használtál elektronikai készülékeket, mivel nem volt internetelérhetőség? Fogadjunk, hogy kipihenten tértél vissza, és csak ámultál magadon, mennyire könnyű volt kikapcsolni. Az a jó hírem van, hogy egész évben megtarthatod ezt az érzést, ha korlátozod saját magad!
Ha kiposztolnám egy fa képét, amit láttam kidőlni az erdőben, de senki sem lájkolná, vajon megkérdőjeleződne bennem, hogy valóban kidőlt-e?
Nekünk, mai gyerekeknek
nagyon nehéz megérteni,
hogy akkor még nem volt
gétéavájsziti, nintendó,
de még egy nyomorult laptop sem.
Nem netezhettek,
nem csetelhettek,
nem lájkolhattak a fészbukon.
Szegény kicsi Sándor bácsinak
ingerszegény egy gyerekkora lehetett!