Hold
(18 idézet)
Minden ember hold: megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek.
A hold - szenvtelen, néma tanúja a szerelem és bosszú édes pillanatainak.
Szeretnék én lenni a holdad,
világítanék a sötétben, hogy lássam, hol vagy.
A férfiak meghódítják a Holdat, de nem érdekli őket egy dobogó emberi szív.
A hold tolvaj - nem a saját fényét szórja, a Naptól csent sugarakat veri vissza.
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Gyűlölöm a holdat és félek tőle, mert fénye néha ismeretlenné és ocsmánnyá tesz ismerős és kedves jeleneteket is.
Hold, ki magad vagy a Változás:
Varázstükörben Tükörvarázs:
- máskor meg ugyan mi több, mi más,
kihűlt tükörtojás...?!
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
A Hold egy darabka csoda, amely minden éjszaka feljön a nehéz időkben is, hogy ne felejtsük, minden napnak megvan a maga szépsége.
Annyira megszoktad a világot, hogy már fel sem figyelsz a Holdra. Képzeld el, mi történne, ha csak százévente bukkanna fel az égen! Micsoda szenzáció lenne!