Gyermekvers
(65 idézet)
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?
(...)
Akár erdő,
akár folyó,
gyönyörű a
vakáció!
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!
Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.
Kerek egy év múlva
Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól
Mi is búcsút veszünk.
Ne görbüljön szája
Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman:
A viszontlátásra!
Jobb az egyenes, mint a görbe.
Ezt sugallja a józan ész.
Ám ha beállsz öklözőnek,
jobbegyenestől jobb, ha félsz.
Nem létezik botor motor,
csupán botor motoros.
A gép lehet óvatlan is.
Fő, hogy te légy óvatos.
Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?
Nem, már tudom, mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.
Hej óvoda, óvó nénik,
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda -
nem felejtünk
el soha!