Gyermekvers
(93 idézet)
Édesapám, édesapám,
Az Isten megáldjon!
A nyomodban mindig öröm,
Mindig mosoly járjon.
Édesapám, érted
Mit nem cselekedném!
Hogyha bírnám, vállaidról
A terhet levenném.
Ó, jó Isten, segélj,
Hogy ezt megtehessem.
Vállaidról terhet, gondot
Egykor levehessem.
Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.
A hód, arcán enyhe pírral,
csókolódzik a tapirral.
Rosszalja a jegesmedve:
"Nem vagytok még megesketve!"
Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem. Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!
A szülőnek a gyermek, mint a szeme fénye,
ez az ő jövője, mindent megtesz érte.
A tanító néni, úgymond, ő is szülőm,
négy évig volt igazi nevelőm.
Ajándéknak neki a szívemet adtam,
minden szavát mindig meghallgattam.
És ezt a néni szívéhez emelte,
és a gyermekeket mindég úgy nevelte.
Kívánok sok boldogságot,
tiszta szívből vigasságot.
Sok örömet, békességet,
tanító néninek sok egészséget.
Ne haragudj, kislányom, arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom, szívem, hogy fáj a sértés,
De lásd, a fontos mégsem ez.
Hidd el, kislányom, senki nem rossz,
Hidd el, mind jók az emberek,
Valamiért mindenki harcol,
Valakit mindegyik szeret.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Volt egy ló, úgy hívták: Laci.
Csíkos volt rajta a naci.
Ha jól begombolta,
mindjárt azt gondolta,
ő zebra, nem paci.
Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
a finnyás antilop a rinocérosznak:
- Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú, kába!
Tévedésből került Noé bárkájába!
Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
- Ne haladjon hátra,
hisz nem jut előbbre soha,
kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.
Ez igazán nem jó,
Úgy érzem, hogy a fejemben
Lakozik egy hernyó.
Biztosan a körtében volt,
Amit tegnap ettem,
S mivel a háza elfogyott,
Lakhelye én lettem.
Forog a szárnyas, a nagy időkerék,
Egy esztendő, ím, újra eltelék.
Fölvirradott az újnak reggele,
Egész világ reménységgel tele.