Gazdaság
(25 idézet)
A gazdasági világválságon a fejlettek óriási áldozatok árán túl fognak vergődni, de a közepesen fejlett világ - the rest of the world - meredeken hullik a feneketlen sötétségbe. Ahol intelligensen kezelik a vírust és a válságot, ott a veszteséget minimalizálni lehet. Ilyen ország nagyon kevés van. Az eddig is tágra nyílt olló a fejlettek és a finomkodva fejlődőknek nevezettek között exponenciálisan tovább nyílik. (...) A földkerekség teljes politikai és gazdasági szisztémája leszerepelt. Elő szokott fordulni ilyesmi, ilyenkor a szélsőségesen irracionális hit segít, mint például kétezer évvel ezelőtt a kereszténység. Az ember, ez a vallásos vadállat, az objektíve megoldhatatlan problémákat radikálisan új vakhittel szokta orvosolni.
A média képeket vetít elénk arról, melyek a legfontosabb dolgok. Az előző átkosban az volt fontos, hogy zajlik a termelés, vetnek, aratnak, ömlik az acél. Jött a kapitalizmus, a papírok mozgása, az árfolyamok változása. Ki a fenének fontosak ezek?
Az intoleranciából soha semmi haszon nem származott, a legkevésbé a gazdaságban.
A rasszizmus sohasem növelte a nemzetek életszínvonalát. Az önelégültség viszont sokszor vezetett gazdasági összeomláshoz.
A bruttó nemzeti össztermék mindent megmér... kivéve azt, amiért valóban érdemes élni.
Az ember alapvetően lusta és önző, motiválni, anyagilag ösztönözni kell. Ezért egyedül a világon a kapitalizmus működik, a szabad verseny, a vállalkozások szabad versenye.
Az utánzatjelenség a mai kínai társadalom szövetének gyulladása. A gyulladás egyrészről küzd a baktériumokkal, másrészről duzzanatot, gennyet, fekélyt és halált okozhat.
A modern gazdaságnak folyamatos és végtelen növekedésre van szüksége a fennmaradáshoz. Ha a növekedés leáll, a gazdaság nem vesz fel valami kényelmes egyensúlyi helyzetet, hanem darabjaira hullik.
Az üresen tátongó boltoknál csak egy rosszabb létezik: ha ugyanezek a boltok zsúfolásig tömve vannak drága, új holmikkal, amelyekre nem telik az embereknek.
A fejlődés volt az első támadás a kapitalista háborúban, amit az önállóság, önellátás és autonómia ellen vívtak. És hogy ki volt az ellenség? Azok, akiknek nem volt szükségük vásárlásra vagy eladásra. Akik megtermelték a saját ételüket. Azok, akik nem vágytak a Coca-Colára. A küldetés? Rávezetni az embereket, hogy szükségük van Coca-Colára és babatápszerre. Változtassuk meg az életüket úgy, hogy szükségük legyen hibrid magvakra, növényvédő szerekre meg traktorokra. Még jobb, ha meggyőzzük őket, hogy pénzt kell kölcsönvenniük ahhoz, hogy kielégíthessék növekvő igényeiket és vágyaikat. Akkor majd még többet fognak termelni és eladni, hogy visszafizessék a kölcsönt. Addig meg tartsuk a markunkban őket, hagyjuk, hogy ők és a gyerekeik és a gyerekeik gyerekei vásároljanak, eladjanak és kölcsönözzenek az örökkévalóságig. Az eredmény? Folyamatosan gyarapodó olcsó munkaerő, bővülő fogyasztói piac, nagyobb vállalati profitok.
A tervgazdaságnál nincs nagyobb anarchia, hiszen úgyis minden másképpen lesz, mint ahogy tervezték.
A darwini evolúció a gazdaságban is működik, mert a pénz ugyanolyan logikai mechanizmusok alapján hoz létre gazdasági élőlényeket (különféle vállalkozásokat), mint ahogyan a gének biológiai élőlényeket.
A világgazdaság az egymásra utaltság mostani korszakában csak egy roskatag faház, rozsdás szegektől és drótoktól összetartva. Ha az egyik része hirtelen beomlik, akkor jó eséllyel magával ránthatja az egész kalyibát.
Az emberiség történelmének egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a technológiai fejlődés és a jól működő piacgazdaság egymást erősítő szimbiózisban el.