Evolúció
(171 idézet)
A természetben nincs állandó status quo. Szüntelenül javító és a javításokat javító folyamatok zajlanak, máskülönben elkerülhetetlen a bukás.
Minden nemzedékben születnek génvariációk és mutációk; ez biológiánk elválaszthatatlan természete. Egy mutáció csak statisztikai értelemben "abnormális" mint legkevésbé közönséges variáns. Az emberek homogenizálása és "normalizálása" iránti vágy ellentétes a diverzitás és az abnormitás fenntartására irányuló biológiai erőkkel. A normalitás az evolúció antitézise.
Ha az eddigi osztályozásokat figyelmen kívül hagynánk, és kizárólag a DNS vizsgálata által szolgáltatott bizonyítékokra támaszkodva készítenénk egy alapvetően új rendszertant, akkor az embert valószínűleg a csimpánzok közé kellene besorolni - talán a Pan sapiens lenne a megfelelő megnevezés. Pusztán történelmi véletlen - mert Linné nem akarta magára vonni a teológusok haragját -, hogy a Homo sapiens fényes elszigeteltségben, egy nemzetség egyetlen tagját alkotja.
Az evolúciós elmélet azt sugallja, hogy az élőlényeknek teljesen a szaporodásnak kell szentelni magukat. Valójában ezt is teszik.
Néha hallani, hogy mivel a természetes szelekció véletlenszerű folyamat, semmilyen újdonságot nem hozhat létre. A változatosság keletkezése valóban véletlenszerű, a természetes szelekció azonban nem. Sőt, a természetes szelekció olyan eszköznek tekinthető, amellyel nagymértékben rendezett rendszerek alakulhatnak ki. A formák óriási tömegéből a szaporodásban sikeres egyedek kiválasztásával a szelekció rendet teremt a káoszban, és egy nem véletlenszerű rendszert hoz létre.
Sejtelmed sincs róla, mi az öröm, ha azt hiszed, hogy a fa azért a fáért él, amilyen éppen, a saját kérgén belül. A fa szárnyas magvak forrása, nemzedékről nemzedékre alakul és szépül. Halad, de nem ahogyan te, hanem ahogyan a tűzvész terjed a szelek szeszélye szerint.
Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében.
Az élet (...) alapvetően a gének missziója, s csak kisebb részben a miénk.
Ha valami genetikailag nem stimmel, azt a természet kiiktatja, még ha ez a folyamat sok-sok évtizeden át húzódik is.
Létünket valaha minden rejtélyek legnagyobbikaként állították be, ám többé már nem rejtély, mert megoldódott. Darwin és Wallace megoldották, ámbár egy ideig még szolgálunk újabb lábjegyzetekkel megoldásukhoz.
Az emberiség előtt még óriási út áll, amelyen egyelőre alig milliméter töredéknyit tett meg. Ősemberek, emberszabású majmok vagyunk azokhoz képest, akik utánunk következnek.
Az állatvilág része vagyunk, de míg az elmúlt 6,5 millió év alatt a csimpánz lényegében változatlan maradt, addig az ember közösséget alkotó lényként Emberré vált.
Az evolúció egy olyan folyamat, ami szinte soha meg nem történő dolgok felnagyításán alapszik.
A természet nagy elvekre épül. A természet nem épít külön elveket egy fának, egy bokornak, egy virágnak, egy embernek. Minden egy közös nagy alapelvre épül, úgyhogy végeredményben mindegy, hogy mit tanulmányozunk, ha elég értelmesek vagyunk ahhoz, hogy az élet alapelveit, szerkezetét megértsük.