Evés
(38 idézet)
A filozófiám alapja, hogy "cogito ergo sum" - gondolkodni és létezni viszont csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok.
Minden méreg, semmi sincs méreg nélkül, egyedül a mennyiségen múlik, hogy valami méreg-e vagy sem.
Arra biztatok mindenkit, hogy engedjen vágyainak, mert ezek teste jelzései. Teste pontosan tudja, mi az, amit elutasít, és mi az, ami jó neki. Az engedékenység azt jelenti, hogy megbízik önmagában.
Az ember nem gondolkodhat, nem szerethet, nem alhat jól, ha nem evett jól.
Az ősz a nagy, betakarítást ünneplő étkezések ideje (...). Ez a természet svédasztalos ünnepi szezonja.
A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy a gyümölcsök és a zöldségek egészségesek, ám ezt az információt jól elraktározzuk agyunk valamelyik fiókjában - a "Tudom, de úgy döntöttem, nem foglalkozom vele" címkéjűbe.
Az evés olyan, mint a bevásárlás: minél tovább maradunk a boltban, annál többet vásárolunk. Azaz, minél tovább maradunk az asztalnál, annál többet eszünk.
A cukor a testünk számára olyan, mint valami drog. Dopamint, boldogsághormont szabadít fel, ami agyunk jutalmazási rendszerében (...) fontos szerepet játszik. Testünk, mint egy kábítószerfüggő, egyre gyakrabban és egyre több cukorra vágyakozik - leginkább csokoládé és egyéb édességek formájában -, ha nem kezdjük el már rögtön az elején rövid pórázra fogni. A dealerek mi magunk vagyunk, rajtunk múlik, hogy a legjobb kuncsaftunk almához vagy csokitortához jut ma este.
Az ételek, amelyektől elhízunk, epekedést keltenek bennünk - és mi azokra az ételekre vágyunk, amelyektől elhízunk. (Ez nem sokban különbözik a dohányzástól: a tüdőrákot okozó cigaretta hatására kívánjuk az újabb, tüdőrákot okozó cigarettát.) Minél hizlalóbb egy étel, és minél inkább hajlamosak vagyunk elhízni tőle, annál erősebben fogunk ácsingózni utána.
A mennyiség számít, nem a kalória. Akkora térfogatú ételt fogunk enni, amekkorát szeretnénk, nem pedig annyi kalóriát, amennyit elterveztünk. Ha egy adott mennyiségű étel kalóriaértékét megdupláznánk, akkor sem panaszkodna senki, hogy nem bírja megenni az egészet. Ha pedig megfeleznénk, ugyanúgy nem reklamálna senki, hogy még mindig éhes. Mindkét esetben jóllakna. Sosem kalóriákat fogyasztunk, hanem mennyiséget.
Az ember az egyetlen faj, melynek az számít, hogy mit csinál a két belével. Minél ízletesebb fogásokkal tömi meg a vékonybelét. És minél nagyobb pukkanásokkal üríti ki a vastagbelét.