Érintés
(15 idézet)
Én tudok (...) egy olyan szert, ami garantáltan vegyszermenetes, teljes mértékben természetes. Ez nem ránctalanító krém. Hanem ráctalanító kéz. Az enyém. Egészen különös módon hat. Simogató ujjaimon keresztül egy természetes gyógyszer árad szét a bőrödön, majd azon keresztül felszívódik lelkedbe, majd kiül arcodon. A legszebb, legjobb ránctalanító. Úgy hívják: szerelem.
Szükségünk van annak az érintésére, akit szeretünk, majdnem annyira, mint a levegőre, hogy lélegezzünk.
A növények nem élnek át megbánást, és nem vágyakoznak új állás után. Nem élnek át tudatos szellemi tapasztalatokat vagy érzelmi állapotokat. Némelyik (...) viszont akár tízszer is érzékenyebb nálunk, ha arról van szó, hogy megérint valamit. Indái érzékelik egy negyedgrammos fonal érintését, és egy ilyen leheletfinom inger már elegendő is ahhoz, hogy elkezdjenek az adott tárgy köré csavarodni. Mi, emberek többnyire nemigen érzékelünk ujjainkkal két grammnál könnyebb érintéseket. A növények jóval érzékenyebbek az érintésre az emberi lényeknél, és ezen a téren meglepő hasonlóságokat mutatnak az állatokkal.
A növényeknek van tapintóérzékük, de fájdalmat nem éreznek, és a reakcióik nem szubjektívek. A mi fájdalomérzékelésünk ezzel szemben nagyon is szubjektív, személyről személyre változó. Az egyik embernek egy könnyed érintés kellemes lehet, a másik azonban már csiklandozásként érzékeli. A különbözőség okai az ioncsatornák megnyitásához szükséges nyomás erősségét meghatározó genetikai jellegek eltéréseitől a félelemmel, pánikkal, szomorúsággal kapcsolatos, a konkrét tapasztalatokat esetleg eltúlzó személyes lelki beállítottság sokféleségéig terjednek. A növények mentesek az efféle szubjektivitástól, mert nincs agyuk. Érzik azonban a mechanikus hatásokat, és sajátos módon válaszolnak a különböző fajta ingerekre. Reakcióik nem segítik elő a fájdalom elkerülését, de úgy módosítják a növény fejlődését, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a környezethez.
Helyhez kötött, gyökereikkel a földbe kapaszkodó szervezetekként a növények nem tudnak elhúzódni vagy elmenekülni, de meg tudják változtatni anyagcseréjüket, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. Az érintésre és más fizikai ingerekre adott növényi és állati reakciók erősen különbözőek, de az őket kiváltó jelzések a sejtek szintjén kísértetiesen hasonlóak.
Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet. Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.
Éreznem kell az érintés selymét,
Nem ölel így a Földön más.
És szíve dobban, mélyében lobban
Egy ismerős pillantás.
Érezni az érintést... Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csak hogy érezzünk valamit.
A mosolyod a szivárványom. A nevetésed az otthonom, az érintésed a mennyországom.
A betegségek és a súlyos sérülések a betegeket sokszor úgy sodorják magukkal, mint egy katasztrofális földcsuszamlás. Úgy érzik magukat, mint aki csapdába esett, magányosan és egyedül. Az emberi törődést kifejező érintés lehet az egyetlen dolog, ami biztonságot és reményt nyújt a számukra. Amikor megérintjük a betegeket, ők is ugyanúgy megérintenek minket. Ezekben a pillanatokban rádöbben az ember, hogy nincs egyedül a félelmeivel és a szenvedésével, sem betegként, sem pedig szakemberként.
A simogatás, a dicsérő szó, a gondoskodás, a törődés elmulasztása sokszor jobban fáj, mint egy pofon.
Miként lehetséges, hogy bár csak a kezünk érinti egymást, a melegség felvándorol a könyökömön át a mellkasomba is?
Csak fogom a kezét, és arra gondolok, hogy ha ez álom lenne, akkor örökké tartana.
Legbensőbb énünk elválaszthatatlan a testünktől. Aki a testünket érinti, minket érint. Aki fizikailag távolságot tart tőlünk, az érzelmileg is távol tart magától.