Empátia
(24 idézet)
Az empátia akkor jön el, ha elismerjük az érzést, de nem tekintjük rossznak vagy hibásnak, és nem akarjuk megjavítani vagy megoldani.
Honnan tudhatjuk, hogy hiányzik belőlünk az empátia? Akiből hiányzik, annak jó eséllyel fogalma sincs róla, mert azt sem tudja, mi az. Ez nem egészen olyan, mint ha megkérdeznénk valakitől, aki vakon született, milyen a kék szín. Hiszen ő nem rendelkezik ehhez vonatkozási pontokkal. Inkább olyan, mintha egy színvakot kérdeznénk meg erről. Ő látja a kék dolgokat, számára a kék tárgyak hasonlónak tűnnek a zöld tárgyakhoz, de maga a kék mint olyan rejtély marad. (...) Sokan fel sem fogják, hogy hiányoznak az életükből az emberi kapcsolatok. Így aztán szakvélemény nélkül hogyan tudná bárki is magáról, hogy érzelmileg színvak?
Empátia: a beteg mellé fekszem, ahelyett, hogy megpróbálnám felállítani.
Az empátia teljes hiánya igen ritka jelenség, de érdekből, kívánatra természetesen minimalizálni lehet a szintjét. Olyan korszakban élünk, amikor ez a minimalizálási manipuláció nagyobb teret kap, de szerencsére a korszakok váltogatják és kiegészítik egymást.
Mint látni fogjuk, az "empátia" mint azonosulás valaki más nézőpontjával nem ugyanaz, mint az "empátia" mint együttérzés valaki mással, de az első természetes úton vezethet el a másodikhoz.
Vedd észre másban a seggfejet, aki voltál néhányszor! Ezt nevezik empátiának.
A kíváncsiságot nagyon fontos erénynek tartom, mert képessé teszi arra az embert, hogy beleképzelje magát a másik bőrébe. És ez jobb emberré tesz bennünket.
Az empátia különös és hatalmas dolog. Nincs kész forgatókönyv rá. Nincs helyes és helytelen módszer. Egyszerűen figyelni kell, kitölteni a teret, visszafogni az ítélkezést, érzelmileg kapcsolódni a másikhoz, és átadni a csodálatos gyógyító erejű üzenetet: nem vagy egyedül.
Az emberi lények nagy ajándéka az, ha birtokolják az empátia erejét. Mindannyian érzékelünk titokzatos kapcsolatot egymással.
Ha megpróbálsz empátiával közeledni a többiekhez, szeretni fognak. Népszerűséged egyik napról a másikra ugrásszerűen megnő.
Árthat a humornak az empátia, mert akadályozza, hogy teljes erővel nekimenjek valamilyen tollhegyre tűzendő jelenségnek.
Az empátia a másik ember megismerésének nem az egyetlen, hanem csupán az egyik, sajátos módja.
A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válók a segítésre.