Ember és kutya
(32 idézet)
Előfordul, hogy az emberek azért választanak ki maguknak egy kutyát vagy egy fajtát, mert vonzónak, esetleg a magukéhoz hasonlónak találják a viselkedését. Így a gazda fajtaválasztása - tudatosan vagy tudattalanul - saját személyiségét is tükrözheti.
A kutyák (...) remek barométerei a kapcsolatoknak, és gyakran viselkednek egy háromszög harmadik szögeként, két olyan embert összekötve, akik egyébként ügyet sem vetettek volna egymásra.
Közkeletű hiedelem, hogy a kutyák utálják a pórázt. Ez tévedés, a kutyák azt gondolják, hogy a póráz az összetartozás és a szeretet jelképe, összeköti őket imádott gazdájukkal, és ilyen összekötött állapotban ők ketten egyetlen hatalmas és erős csapatot alkotnak. Ilyenkor övék a világ.
Aki kineveti (...) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék.
Modern városi életünkben a kutyák révén őrizhetjük a természettel ápolt kapcsolatunk.
Sokan úgy tartják, hogy a város nem kutyának való, szerintük a kutyák csak arra vágynak, hogy valahol vidéken szabadon futkározzanak. Az evolúció azonban úgy formálta a kutyát, hogy igényli az ember közelségét, s ha tehetné, minden jól szocializált kutya gazdája állandó közelségét választaná. A városi kutyák ezért sokkal boldogabbak is lehetnek, mint a kennelben tartott vidéki társaik.
Érdemes önálló kutyát tartani, mert akkor az ember a kutya gondolkodását sokkal jobban megismeri, mint ha egy engedelmes rabszolgája lenne.
A kutyák falkában élő állatok. Falkavezérre van szükségük, nem pedig kebelbarátra, legalábbis nem kétlábúra. Az emberek túl szentimentálisan gondolkoznak a kutyákról. De csak azért, mert semmit nem tudnak róluk.
Amikor egy kutya beteg, elbujdosik, amíg meg nem gyógyul. Ezért is az ember legjobb barátja.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Vajon a kutyák istennek tartanak minket? Nem valószínű. De amiként a mi felfogásunk szerint Isten útjai kifürkészhetetlenek, a kutyák is úgy vélik, és gyakran jó okuk van rá, hogy a mi útjaink szeszélyesek és kiszámíthatatlanok.
Ahogy (...) nekünk nagyobb szükségünk van Istenre, mint neki ránk, a kutyáknak szintén nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk, és ezt ők is tudják.
A kutya tőlünk tanulja meg azt, hogy mi fontos a számunkra - és hogy mi fontos szerintünk az ő számára. Mi magunk is háziasítva vagyunk: belénk nevelték kultúránk értékeit, azt, hogy hogyan legyünk emberek, és hogyan viselkedjünk másokkal. Ahhoz, hogy taníthassuk a kutyát, tisztában kell lennünk, hogy mit érzékel, és meg kell értetnünk vele, hogy mit érzékelünk mi.